Századok – 2020
2020 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Juhász Balázs: A „Badoglio-terv” és utóélete az első világháború utáni olasz külpolitikában
423 SZÁZADOK . () . SZÁM Juhász Balázs A „BADOGLIOTERV” ÉS UTÓÉLETE AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ UTÁNI OLASZ KÜLPOLITIKÁBAN Ivo Lederer amerikai–jugoszláv történész 1963-ban megjelentette angol nyelvű monográfiáját a frissen megalakult Jugoszlávia és a Párizs-környéki békekonferencia kapcsolatrendszeréről.1 Ebben számos újdonságot megemlített, többek között azt is, hogy Olaszország 1918–1919 fordulóján a jugoszláv állam belső szétrobbantásával is próbálkozott, vagyis a római Külügyminisztérium tevékenysége már ekkor sem merült ki a Szerb–Horvát–Szlovén királyság elismerésének megtagadásában. Lederer ezen megállapítását egy részleges forrásközléssel támasztotta alá, amit ő maga egyszer sem említett Badoglio-tervként, ugyanis csak a „Pietro Badoglio által készített terv” formulát használta,2 ami kézenfekvő módon egyszerűsödött le a Badoglio-tervre (a továbbiakban a tanulmányban is így használom). Lederer három dokumentumot publikált, amelyek közül Pietro Badoglio vezérezredes, vezérkarfőnök-helyettes báró Sydney Sonnino külügyminiszternek címzett, 1918. december 3-ai levelét, illetve ez utóbbi 1918. december 9-ei válaszát csonkítás nélkül közölte,3 miközben a tulajdonképpeni tervből csak szemelvényeket vett át. A szerző ugyanis csak a „Bevezetés” Szerbiával foglalkozó utolsó bekezdését, a „Program” olasz megszállási területen kívüli részére foglalkozó megállapításait, illetve a „Szükséges Eszközök” és „Könnyítések” elnevezésű pontokat jelentette meg,4 miközben a többi részt csupán kivonatolta. A hivatkozott és részlegesen publikált dokumentumok forrásmegjelöléseként a római Külügyminisztérium levéltára mellett az „Arch[ivio]. Gab[inetto]. 3678” jelzetet tüntette fel, ami hibás, ugyanis ez a dokumentumok korábbi irattári jelzete volt, így Lederer nem tette lehetővé a kérdéses levéltárban a publikált dokumentumok visszakereshetőségét. A helyes jelzet: Archivio Storico Diplomatico del Ministero degli Affari Esteri, Gabinetto Politico e Ordinario 1915–1918, 178. csomó. Lederer 1966-ban megjelentette monográfiáját olasz nyelven is,5 munkássá gáról azonban az olasz történész társadalom hallgatólagosan nem vett tudomást, az amerikai–jugoszláv történész ugyanis túlságosan egyoldalú és jugoszlávpárti 1 Ivo Lederer: Yugoslavia at the Paris Peace Conference. A Study in Frontier-making. New Haven– London 1963. 2 A közlés helye: Lederer, I.: Yugoslavia i. m. 71–75. 3 Lederer, I.: Yugoslavia i. m. 71–72. 50. jegyz., amely jelen forrásközlésben az 1. számú dokumentum, illetve uo. 75., amely jelen közlésben a 2. számú dokumentumnak felel meg. (Lásd a mellékletekben.) 4 Ezeket lásd Lederer, I.: Yugoslavia i. m. 72–75. 5 Ivo Lederer: La Jugoslavia dalla Conferenza della pace al Trattato di Rapallo, 1919–1920. Milano 1966. A tervet a 86–90., 96. oldalakon taglalta.
