Századok – 2020
2020 / 1. szám - A TÁRSADALMI MOBILITÁS KÉRDÉSEI MAGYARORSZÁGON - Dévényi Anna: A középfokú oktatás társadalompolitikai vetületei a Horthy-korszakban
98 A KÖZÉPFOKÚ OKTATÁS TÁRSADALOMPOLITIKAI VETÜLETEI A HORTHY-KORSZAKBAN a diákokat illetve munkavállalókat.75 Hóman a szelekció régi és új formáival kí sérletezett. Közvetlen szelekciós eljárás – a „kimeneti” oldalon A két világháború között alkalmazott középiskolai és egyetemi szelekciós eljárások az érem két oldalát mutatják: egyfelől a (keresztény, nemzeti) középosztály gyermekeinek pozitív diszkriminációját, másfelől „az oda nem való elemek” kirekesztését. A pozitív diszkrimináció direkt formája volt az ösztöndíjak, segélyek és lakhatási támogatások (kollégiumok, szakkollégiumok) rendszere, mellyel a középosztályi származékok mellett az 1930-as évektől egyre inkább a „népi”, azaz a paraszti sarjakat is támogatták.76 Az 1930-as évek népi tehetséggondozó törekvései mögött mindazonáltal sokkal inkább fajvédő, mintsem demokratikus eszményeket kell keresnünk. A negatív diszkrimináció direkt szelekciós formái a közéletben eltérő intenzitással jelen lévő antiszemita hangulat megerősödéseivel mutatnak párhuzamot. Mint láttuk, ez történt az 1920-as évek elején, amikor a numerus clausus mellett a középiskolákban is felvételi vizsgát vezettek be. Ezt 1924-ben Klebelsberg eltörölte, s 1928-ban a numerus clausus antiszemita élén is finomítani próbált. 77 A gazdasági válság következtében felszínre törő feszültségek nyomán került újra előtérbe ez a praxis. Az 1934. évi XI. törvénycikk, az újabb középiskolai törvény legtöbbet vitatott pontja az egyetemre való továbblépéssel kapcsolatos 38. § volt. Míg korábban az érettségi automatikusan feljogosított az egyetemre való jelentkezésre, az új törvény ezt külön képesítési eljáráshoz kötötte volna. A vizsgabizottságnak „az érettségi vizsgálaton tanúsított, valamint a tanuló középiskolai tanulmányai folyamán 75 Komoly problémát jelentett, hogy a gyakorlati középiskolák felállítását – mint láttuk – nem sikerült a gimnáziumi reformmal szinkronban megvalósítani. Ráadásul a működő középfokú ipari és főként a mezőgazdasági szakiskolák száma a korszak végéig elenyésző maradt. 76 A földműves nép mint a nemzeti „erőtartalék” – újkonzervativizmusban gyökerező – romantikus eszményképe kezdettől jelen volt a korszak nemzet-, illetve középosztály-diskurzusában, az 1930-as évek szociográfiái hatására új szempontokkal gazdagodott és a politikai cselekvést is ösztönözte. A tehetséggondozás eszköze volt a Horthy Miklós Ösztöndíj megalapítása 1937-ben, kevésbé ismert a meglehetősen későn, 1941-ben indított Országos Magyar Falusi Tehetségmentés program. Erről lásd Pornói Rita: A tehetségmentés szerepe a Horthy-rendszer kultúrpolitikájában. Esély az esélytelenségben. Iskolakultúra 21. (2011) 6–7. sz. 123–133. 77 Témánk szempontjából figyelemre méltó, hogy a numerus clausust 1928-ban módosító törvénycikk – mely a nemzetiségi arányok figyelembe vételét kivette a jogszabályból, de a nemzethűség és az erkölcsi megbízhatóság szempontjait meghagyta – új kritériumként (többek között) éppen a közalkalmazottak gyermekeinek előnyben részesítését írta elő. 1928. évi XIV. tc. a tudományegyetemekre, a műegyetemre, a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiákra való beiratkozás szabályozásáról szóló 1920. évi XXV. tc. módosításáról.
