Századok – 2020
2020 / 5. szám - MOZAIKOK A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓSÁG ÚJ- ÉS LEGÚJABB KORI TÖRTÉNETÉBŐL - Prepuk Anikó: Miért nem nyert képviseletet az izraelita felekezet a dualizmus kori főrendiházban
MIÉRT NEM NYERT KÉPVISELETET AZ IZRAELITA FELEKEZET...? 954 elkeresztelése körül kirobbant konfliktus indította el, amely a keresztény felekezetek viszonosságát szabályozó 1868. évi LIII. tc. értelmezéséből nőtt ki.92 A törvény azt az egyházi gyakorlatot igyekezett kiiktatni, amelynek értelmében a vegyes házasságot kötők reverzális formájában mondtak le arról, hogy születendő gyermeküket saját vallásukban neveljék. Ezért kimondta, hogy a vegyes házasságokból született gyermekek nemük szerint kövessék szüleik vallását. A rendelkezés leginkább a katolikus gyakorlatot sértette, ezért a lelkészek gyakran kereszteltek meg olyan gyermekeket, akik a törvény értelmében más egyház kebelébe tartoztak. 93 Az újonnan megválasztott képviselőház 1892. februárban az elkeresztelési válság tetőpontján ült össze, s a vallás- és közoktatásügyi tárca költségvetésének 1892. májusi képviselőházi vitájában Irányi Dániel – immár sokadszor – megismételte határozati javaslatát „a vallás szabad gyakorlatáról és a felekezetek egyenjogúságáról”.94 A képviselőház világossá tette, hogy nem elégszik meg a Szapárykormány által javasolt félmegoldásokkal a felekezeti konfliktusok orvoslására, s a következő években a parlament törvényt alkotott a polgári házasságról, az állami anyakönyvezésről, a gyermekek vallásáról, a szabad vallásgyakorlatról, valamint az izraelita vallás recepciójáról. Az előző évek parlamenti vitáival ellentétben az egyházpolitikai törvényhozás során közmegegyezés alakult ki a zsidóság vallási emancipációjáról.95 A Wekerlekormány 1893 áprilisában egy régi adósság törlesztéseként az elsők között terjesztette a képviselőház elé az izraelita vallást bevetté nyilvánító törvényjavaslatát. 96 92 1868: LIII. tc. A törvényesen bevett felekezetek viszonosságáról. 12. §. In: Magyar Törvénytár 1836–1868. évi törvénycikkek i. m. 507. 93 Trefort Ágoston kultuszminiszter 1884-ben rendeletben kötelezte az elkeresztelést végző lelkészeket, hogy a keresztelési bizonylatokat a törvény szerint illetékes lelkésznek küldjék át. Csáky Albin kultuszminiszter 1890-ben újabb rendelettel próbált érvényt szerezni a törvénynek, amelynek hatására több katolikus papot megbírságoltak és bebörtönöztek. Salacz G.: A magyar kultúrharc története i. m. 9–122. 94 Az 1892. évi február hó 18-ára hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója I–XXXIV. (Az 1892. évi február hó 18-ára hirdetett országgyűlés nyomtatványai) Bp. 1892–1896. (a továbbiakban: KN 1892–1896.) III. 1892. május 19. (56. ülés) 264–266. 95 A törvény megszületésének részleteit lásd Prepuk Anikó: Miért éppen recepció? Az izraelita vallás egyenjogúsítása az 1890-es években. In: Emlékkönyv L. Nagy Zsuzsa 70. születésnapjára. Szerk. Angi János – ifj. Barta János. Debrecen 2000. 263–281.; A képviselőházban a kultusztárca költségvetésének vitájában a recepció mellett nyilatkozott a Nemzeti Párt színeiben gróf Apponyi Albert, Frey Ferenc és Horánszky Nándor, a kormánypárt részéről Szász Károly és Schvarz Gyula, valamint gróf Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi miniszter. Az izraelita képviselők közül Visontai Soma és Neumann Ármin szólalt fel. 96 Törvényjavaslat az izraelita vallásról. In: Az 1892. évi február hó 18-ára hirdetett országgyűlés képviselőházának irományai I–XXXVII. (Az 1892. évi február hó 18-ára hirdetett országgyűlés nyomtatványai) H. n. [Bp.] 1892–1896. X. 369. sz. 290–293.
