Századok – 2020
2020 / 5. szám - MOZAIKOK A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓSÁG ÚJ- ÉS LEGÚJABB KORI TÖRTÉNETÉBŐL - Prepuk Anikó: Miért nem nyert képviseletet az izraelita felekezet a dualizmus kori főrendiházban
PREPUK ANIKÓ 947 azt az utat, amit korábban a protestánsok.55 Azaz előbb mutassák be nyilvánosan hitelveiket, s váljanak bevett vallássá. Sőt, kihasználva a tűrt és elismert vallások körül a szokásjog által teremtette bizonytalanságot, azt is cáfolta, hogy a zsidó vallás törvényesen elismert vallás lenne. Másrészt elvetette azokat az érveket, amelyek a vallások közötti egyenlőség fenntartására hivatkoztak, amíg ugyanis állami törvényt nem alkotnak róla – vélekedett –, számonkérni sem lehet ezen elv érvényesülését. Veres az állammal szembeni kötelességek állítólagos elhanyagolását is felrótta az izraelitáknak, amit abban vélt felfedezni, hogy alig tartanak fenn iskolákat, nem rendelkeznek saját gimnáziummal, ezért más felekezetek iskoláit veszik igénybe. Kevésbé tárgyszerűen közelített a kérdéshez Ónody Géza, aki a mindenütt jelenlévő zsidó összeesküvés víziója alapján a főrendiház „elzsidósodását” prognosztizálta, ha a zsidók bármilyen formában, akár egyéni érdemek alapján, akár felekezetként képviselethez jutnak.56 A főrendiház reformját is összefüggésbe hozta a zsidóság érdekeivel, s a keresztény–zsidó vegyes házasság bukásából eredeztette. Úgy vélte, a törvényjavaslat elvetése egyaránt csalódást okozott a zsidóknak és a befolyásuk alatt álló Tisza Kálmánnak, aki most a főrendeket akarja összeházasítani az izraelitákkal. Báró Andreánszky Gábor a vallási irányzatok közötti ellentétekkel indokolta, miért nem érdemli meg a főrendi képviseletet a felekezet. 57 Az antiszemiták érveit azonban az izraelita képviselők részletesen megcáfolták. 1884-ben összesen 7 izraelita képviselő nyert mandátumot a képviselőházban,58 közülük Mandel Pál és Chorin Ferenc vállalta a konfrontációt az antiszemitákkal. Fellépésük a tiszaeszlári vérvád által uralt előző parlamenti ciklushoz képest merőben új magatartást tükrözött. A vérvád idején ugyanis a zsidó képviselők passzivitást tanúsítottak, s Mezei Ernő beszédén kívül nem hangzott el érdemi reakció az antiszemita támadásokra.59 A főrendiházi javaslat vitájában Mandel Pál az antiszemiták figyelmébe ajánlotta a Tízparancsolatot és az Ótestamentumot mint a zsidó hitelvek nyilvános összefoglalását, illetve a Talmudnak több idegen nyelven történt közzétételét.60 A felekezet szervezetlensége kapcsán elsősorban a törvényhozás felelősségét emelte ki. Rámutatott 55 Az 1884-dik évi szeptember hó 27-ére hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója I–XVI. Szerk. P. Szathmáry Károly. (Az 1884-dik évi szeptember hó 27-ére hirdetett országgyűlés nyomtatványai.) H. n. [Bp.] 1884−1887. (a továbbiakban: KN 1884−1887.) IV. 1885. február 26. (82. ülés) 396–401. 56 KN 1884−1887. IV. 1885. február 23. (79. ülés) 315–319. 57 KN 1884−1887. IV. 1885. február 25. (81. ülés) 373–375. 58 Chorin Ferenc, Mandel Pál, Megyeri Krausz Lajos, Neményi Ambrus, Schwab Károly, Ullmann Sándor, Wahrmann Mór; Zsidófelekezetű képviselők. Egyenlőség, 1884. június 22. 3–4. 59 Árpád Welker: Between Emancipation and Antisemitism: The Jewish Presence in Parliamentary Politics in Hungary 1867–1884. In: Jewish Studies at CEU 1999–2001. Ed. András Kovács. Bp. 2001. 239–269. 60 KN 1884−1887. V. 1885. február 27. (83. ülés) 5–7.
