Századok – 2020
2020 / 5. szám - MOZAIKOK A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓSÁG ÚJ- ÉS LEGÚJABB KORI TÖRTÉNETÉBŐL - Prepuk Anikó: Miért nem nyert képviseletet az izraelita felekezet a dualizmus kori főrendiházban
MIÉRT NEM NYERT KÉPVISELETET AZ IZRAELITA FELEKEZET...? 938 A reformtervezetek az egyházak képviseletének bővítésével is foglalkoztak. Deák Ferenc 1873-ban az egyházpolitikai reformokat előrevetítő beszédében a vallások egyenlősége alapján két lehetőséget körvonalazott, amikor vagy minden vallás képviseletének biztosítása, vagy valamennyi megszüntetése mellett foglalt állást.15 A konzervatív programok is törekedtek az egyházak arányosabb képviseletére, a vallásszabadságot a bevett felekezetekre redukáló logika alapján azonban csak a testületből eddig kimaradt, bevett protestáns egyházak főrendi tagságát szorgalmazták. A főrendiház Deák-párti, felvilágosultabb csoportjának indítványa olyan módon kívánta képviselethez juttatni a bevett protestáns egyházakat, hogy eközben érintetlenül hagyta volna a katolikus egyházi méltóságok tagságát. Trefort Ágoston a törvényhozói függetlenség jegyében az egyházi képviseletet is tulajdonhoz kötötte volna, ezért elutasította az egyházmegyével nem rendelkező címzetes püspökök szereplését. Pulszky Ferenc a nagybirtok képviseletével kívánta visszaállítani a második kamara tekintélyét, ezért az egyházak képviseletének alapjául is a vagyont tekintette. Túlzottnak vélte azonban az egyháznagyok befolyását, amit néhány zsidó nagybirtokos kinevezésével akart ellensúlyozni.16 Tóth Lőrinc a vallási egyenlőség érvényesítése miatt tartotta fontosnak azt, hogy a katolikus egyházfők mellett „a szerény puritán egyházak főnökei” is képviseletet nyerjenek. 17 A felekezetek képviseletéről gondolkodók nem vagy legfeljebb negatív értelemben fordítottak figyelmet az izraelitákra. A témában egyedül megszólaló Tóth Lőrinc nem elvi megfontolásból, a vallásszabadságot csupán a bevett vallásokra redukáló logika alapján, hanem gyakorlati érvekkel indokolta, miért nem terjeszthető ki a képviselet az izraelitákra, annak ellenére, hogy létszámuk meghaladja a félmillió főt. Úgy vélte, a zsidók nem rendelkeznek „honszerző dicső ősökkel”, másfelől az egyházi hierarchia hiánya akadályozza azt, hogy megfelelő képviselőt válasszanak a felsőházba. Ezért, ha a törvényalkotók mégis következetesen ragaszkodnának a vallási egyenlőség elvéhez, a koronára kell bízni az alkalmas képviselő kiválasztását.18 Tóth az örökölt vagyonnal bíró születési arisztok rácia fenntartására törekedett, ezért a személyes érdemekért kinevezettek között sem szívesen látott volna izraelitát, mert attól tartott, hogy „történeti alap” nélkül csupán a nagybirtok s általa a plutokrácia, a „pénzeszsákok szívtelen feudalitása” nyerne képviseletet. 19 Ágoston: A felsőház reformjáról. Bp. 1882.; Tóth Lőrinc ötvözte a választás és a kinevezés elvét. Tóth Lőrinc: A magyar felsőház reformja. (Értekezések a társadalmi tudományok köréből. VII./4.) Bp. 1882. 15 Deák Ferenc nagy egyházpolitikai beszéde. In: Zeller Árpád: A magyar egyházpolitika 1847–1894. I–II. Bp. 1894. II. 128–136. 16 Pulszky Ferenc: Budapest, március 21. Pesti Napló, 1882. március 22. 1. 17 Tóth L.: A magyar felsőház reformja i. m. 85. 18 Uo. 19 Uo. 45., 83.
