Századok – 2020
2020 / 5. szám - MOZAIKOK A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓSÁG ÚJ- ÉS LEGÚJABB KORI TÖRTÉNETÉBŐL - Konrád Miklós: Asszimilációs elvárások és zsidó válaszok az emancipációig
KONRÁD MIKLÓS 925 hogy a jeles férfiúk kiábrándultak hitsorsosaikból, „miután a nyakas kóser evőktől még azt sem bírták volna kinyerni hogy a sábest vasárnapra tegyék át”. A lap értesülései szerint vallásváltásukat követően tucatnyi vagyonos zsidó jelezte hasonló szándékát. „Kikeresztelkedni akarnak”, örvendezett a lap, amely egyértelműen ebben látván a megoldást, így konkludált: „Ez az igazi emancipátió!”92 Elszólásával a névtelen szerző a lényegre tapintott. Hiszen mit is jelenthetett a mondhatni teljes liberális tábor által sürgetett társadalmi egybeolvadás? Azt biztosan nem, hogy a zsidók lépjenek be a (megalkotandó) magyar középosztály társas és családi köreibe, hiszen tényleges társadalmi befogadásukra még a legliberálisabb keresztények is csekély hajlandóságot tanúsítottak.93 Ez esetben miként magyarázható, hogy a felhívás a zsidók társadalmi simulására az 1840-es években gyakoribbá vált, mint magyarosodásuk óhaja? Véleményem szerint a simulás jótékonyan homályos kifejezéséhez képest a magyarosodásra való felhívásnak az volt a hátránya, hogy amit jelentett, vagyis akkulturációt és nemzeti azonosulást, az egyszerűen kevesebb volt, mint amit a liberális nacionalizmus nem mondott ki, de kívánt: a zsidóknak oly mérvű átalakulását, amely idővel a magát magyarként azonosító keresztény többségben való felolvadásukhoz vezet. Az 1848-as magyar forradalom azonban nem csupán a zsidó mássággal szembeni fokozott intoleranciának volt az ideje, hanem – ha ritkábban is – a befogadás feltétel nélküli követelésének is. Az utóbbinak nem meglepően a radikális lapokban találjuk nyomát. Ilyen követelések már 1848 nyarán elhangzottak,94 majd a sza badságharcban való zsidó részvétellel párhuzamosan gyakoribbá váltak, hangnemükben egyre türelmetlenebbé, a kormánnyal szemben pedig mind kritikusabbá. 95 E viharos időszakban az egyenjogúsításra szomjazó zsidók a fellelkesülés és az elkeseredettség között ingadoztak. Március 15-e után biztosra vették az emancipáció haladéktalan bekövetkeztét, ehelyett antiszemita zavargások várták őket. 96 Elkeseredésükben sokan elhagyták felekezetüket. A modern kori magyar zsidóság 92 Budapest. Hetilap, 1848. április 11. 459. A hasonló üzenetet hordozó cikkek közül lásd Kunewalder. Reform, 1848. április 9. 15. Meglepő módon az ekkor már Jókai és Petőfi szerkesztette Életképekben is megjelent egy cikk, amely az „összeolvadhatás” érdekében felszólította a zsidókat, hogy vetkőzzenek ki „visszataszítólag” ható vallásukból. o+: Zsidó-ügy. Életképek, 1848. augusztus 13. 202–209. (206., 208.) 93 Miklós Konrád: The Social Integration of the Jewish Upper Bourgeoisie in the Hungarian Traditional Elites. Hungarian Historical Review 3. (2014) 818–849. 94 Nyiri [Józsa]: Közelebbi időkben... Marczius Tizenötödike, 1848. július 17. 425. 95 Róth Hermann: Figyelmeztetés a magyar nemzethez! [Pálfi Albert szerkesztői megjegyzése.] Marczius Tizenötödike, 1848. szeptember 7. 608.; Zsidó polgárosítás. Jövő, 1848. december 12. 38.; Horárik [János]: Egyenlőség. II. Vallás-egyenlőség. Jövő, 1848. december 27. 85. 96 Kádár Gábor – Vági Zoltán: Hosszú évszázad. Antiszemita erőszak Magyarországon, 1848–1956. In: A holokauszt Magyarországon hetven év múltán. Történelem és emlékezet. Szerk. Randolph L. Braham – Kovács András. Bp. 2015. 79–83.