Századok – 2020
2020 / 4. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Maria-Elisabeth Brunert – András Forgó – Arno Strohmeyer (szerk.): Kirche und Kulturtransfer. Ungarn und Zentraleuropa in der Frühen Neuzeit (Kármán Gábor)
887 TÖRTÉNETI IRODALOM mihez van adat. A tárgyalás ettől statikussá válik: nem látunk egy vagy kevés kiemelt adat köré csoportosított érvelést. Harmadrészt, szerintem hiba egy térség településeinek fennmaradt kiadványait úgy ismertetni, hogy közben nem definiáljuk: a falvak és mezővárosok alkotta mezőnyből melyik micsoda. Bár Gulyás a historiográfiai áttekintése végén hivatkozik a funkcionális városfogalomra, ezzel a szemponttal a továbbiakban nem él. Nem használja fel a Kubinyi András által a késő középkori települések központi hely mivoltának megállapítására kidolgozott és alkalmazott centralitási pontrendszert sem (ennek pontértékei Zemplén megyére doktori értekezése készültekor még nem álltak rendelkezésére). A II. 1. alfejezet végén megadja ugyan a vizsgált települések pontszámát (72–73.), de ezután e szempont sehol sem kerül elő, még az utószóban sem, pedig ez számos helyen világosabbá tehette volna az okfejtést. A fenti kritikai észrevételek ellenére a könyv komoly eredményeket mutat fel. A Hegyalja sajátos terület, kivételes jelenségekkel, amelyeket Gulyás László alaposan elemzett. A kötet fontos erénye a társadalmi háttér vizsgálata, illetve a tanácsok szervezeti és működési jellemzése, így például Sátoraljaújhely évi tisztújítási napjának a megállapítása, az ügyintézés menetének, valamint a pecsételési nap plasztikusan megfigyelhető szokásának a bemutatása, ami időtálló teljesítménynek bizonyul. Lakatos Bálint KIRCHE UND KULTURTRANSFER Ungarn und Zentraleuropa in der Frühen Neuzeit Szerk. Maria-Elisabeth Brunert – András Forgó – Arno Strohmeyer (Schriftenreihe zur neueren Geschichte 40.) Aschendorff Verlag, Münster 2019. 258. oldal Különös feladat egy nagyrészt magyar szerzők tollából származó, túlnyomórészt német nyelvű, német kiadónál megjelent tanulmánykötetet a magyar olvasók számára bemutatni, hiszen kinek jutna eszébe a könyvismertetésem olvasói közül németül átböngészni (tetszőlegesen választva) például Guitman Barnabás írását a 16. századi bártfai művelődés történetéről, amikor számára hozzáférhető arról a szerző tollából több magyar tanulmánya, sőt könyv terjedelemben is megismerkedhet a témával? Nem néztem utána minden egyes esetben annak, megjelent-e magyarul is az írás vagy valamilyen változata, de feltételezem, hogy azok a szerzők, akik idáig elmulasztották azt publikálni, néhány éven belül pótolni fogják. Erre nemcsak a tudományos közegben meglévő publikációs nyomás, teljesítményünk dokumentálásának kényszere szorít rá mindnyájunkat, hanem bölcsészettudományunk működésének logikája is. Általános tapasztalat ugyanis: ha azt szeretnénk, hogy magyar olvasók körében hasznosuljanak az eredményeink, jobban tesszük, ha azt magyarul is megjelentetjük. Így számunkra – a két nem magyar szerző, Maria-Elisabeth Brunert és Ludolf Pelizaeus munkáján kívül, amelyet az érdeklődőknek nagy valószínűséggel németül kell elolvasniuk – az lesz a legfontosabb kérdés a kötet áttekintésekor, hogy mely magyar témákról lehet mostantól német (illetve kisebb részben angol) nyelven olvasni, melyeknek nőtt meg ezzel a kötettel radikálisan az esélyük arra, hogy beépüljenek a nemzetközi tudományosság közös tudásába. A kötet alapjául egy 2012-ben, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem piliscsabai campusán rendezett konferencia szolgált, amelynek egyik fő szervezője Maximilian Lanzinner bonni proszázadok 154. (2020) 4. szám
