Századok – 2020
2020 / 1. szám - A TÁRSADALMI MOBILITÁS KÉRDÉSEI MAGYARORSZÁGON - Dévényi Anna: A középfokú oktatás társadalompolitikai vetületei a Horthy-korszakban
88 A KÖZÉPFOKÚ OKTATÁS TÁRSADALOMPOLITIKAI VETÜLETEI A HORTHY-KORSZAKBAN tétele könnyebb átjárhatóságot teremtett nemcsak a bifurkált középiskolák, de a polgári és a felsőkereskedelmi iskolák között is. Az 1883-as, a Horthy-korszak végéig érvényben maradt minősítési törvény az állami hivatalok (vagyis a legkeresettebb értelmiségi pályák) betöltéséhez szükséges iskolai végzettségeket rögzítette, ezzel munkaerőpiaci értékük szerint pozícionálta újra az iskolafajtákat. Az alacsonyabb köztisztviselői beosztásokat a középiskola négy osztályának elvégzéséhez kötötte, ezzel a polgári iskola négy osztályát egyenrangúvá tette a reáliskola és a gimnázium alsó négy osztályával.30 Az önálló kisiparosok és kereskedők (rétegmobil) gyermekei körében igen népszerű felsőkereskedelmi iskolát és az ott szerzett érettségit lényegében egy szintre emelte a reáliskolai és az elit jellegű gimnáziumi végzettséggel. 31 Ennek köszönhetően az erősen differenciált iskolarendszer egyfelől átjárható, másfelől a társadalmi mobilitást segítő intézményrendszerré vált.32 Ennek gyakorlati érvényesülését a későbbi statisztikai adatok is alátámasztják: az első világháború előtti pályakezdők körében a vezető beosztású értelmiségiek 29%-a származott hasonló munkakörű apától, 71% viszont alacsonyabb társadalmi helyzetű családból érkezett.33 A középfokú iskolák e rendszere és szabályozása (tantervei stb.), az ellenforradalmi konszolidáció idején változatlanul fennmaradt, ahogy tovább éltek a dualizmus idején megkezdődött és szinte folyamatosan zajló oktatáspolitikai viták is. 34 A centrális kérdés a középiskola szervezeti egységesítése avagy differenciálása volt. E köré szerveződött a klasszikus vagy modern művelődési tartalmak preferenciájáról folyó vita; a képesítés kérdése (vagyis hogy melyik középiskolai típusból lehet továbbtanulni a felsőoktatásban); a humángimnázium iránt mutatkozó eltúlzott társadalmi igény és ezzel kapcsolatos munkaerőpiaci aránytalanságok (jogi–hivatalnoki pályák iránti óriási érdeklődés, műszaki–gazdasági pályák alacsonyabb presztízse); valamint a hat osztályos polgári iskola diszfunkciójának kérdése. Az oktatásügy partikulárisnak tűnő problémáinak hátterében összetett A katolikus érdekeknek az iskolarendszerben való érvényesítéséhez lásd Csibi Norbert: Az első világháború előtti katolikus nagygyűlések és a katolikus egyetem ügye Magyarországon. Per Aspera ad Astra – A Pécsi Tudományegyetem Művelődés- és Egyetemtörténeti Közleményei 1. (2015) 1. sz. 44–75. 30 Ez ma nyolc osztály elvégzésének felel meg. 31 1883. évi I. tc. a köztisztviselők minősítéséről. 1945-ig érvényes, hogy a fogalomhasználatban (ami egyfajta hierarchiát is tükröz) megkülönböztették a középiskolát (ide tartozott a reáliskola és a humángimnázium, később a reálgimnázium) a középfokú iskolától (ide tartozott a felsőkereskedelmi iskola, később a felső mezőgazdasági iskola, és – hivatalosan csak 1927-től – a polgári iskola). 32 Nagy P. T.: A műveltség demokratizálása i. m. 17. 33 24% volt alacsonyabb szellemi (nem vezető) foglalkozású szülők gyermeke, és 47% származott fizikai munkát végző apától. (Az adatok egy 1970-ben, a 80 év feletti lakosság körében, kifejezetten a társadalmi mobilitás mérését szolgáló felmérésből származnak. – Bódy Zs.: Elitek i. m. 9.) 34 Az iskolarendszeren is túlmutató századfordulós oktatáspolitikai vitákhoz lásd Csibi Norbert: Köz művelődés és ideológia a 20. század elejének Magyarországán. Az 1907-es pécsi szabadtanítási kongresszus tanulságai. In: Tavaszi Szél/Spring Wind III. Szerk. Csiszár Imre – Kőmíves Péter Miklós. Debrecen 2014. 76–84.
