Századok – 2020
2020 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Tusor Péter: Lippay György a római Rezidencia Kongregáció előtt (1638–1642)
TUSOR PÉTER 813 A kánonilag (káptalanok által) választott püspökök egyébként más országokban is fungálni kezdtek. Igaz, rendszerint halálozás volt az üresedés oka, és nem áthelyezés, ami kevesebb problémát okozott, a kora újkorban már csak kevés, főként birodalmi példát ismerünk.124 A magyar püspökök pedig némi egyházjogi támaszt is találtak az egyházkormányzat pápai bullák nélküli átvételére azzal érvelve, hogy egyházmegyéjük viszonylag távol fekszik az Örök Várostól, ami haladékra jogosítja fel őket. Sőt, a bullák ügyében az annáta- és különféle illetékfizetésekhez mereven ragaszkodni kezdő Kúriának számolnia kellett a magyar hierarchia és a bécsi udvar 1639 őszén támadásba torkolló elégedetlenségével, hiszen a hazai püspököknek akkor is számos nehézséggel kellett megküzdeniük az egyre terebélyesedő római bürokráciának köszönhetően, ha kifejezetten szorgalmazták bulláik megszerzését. 125 A kuriális eljárás eredményességét mutatja továbbá, hogy az elkövetkezőkben nem találunk egri püspököt a kancellári hivatalban, noha a Bocskai-háború után ténylegesen csak Pyber János 1631-es kinevezésével helyreállított egri egyházmegye mind kiterjedésében, mint szaporodó intézményeiben és gyarapodó jövedelmeiben Esztergom után a legjelentősebbnek számított. Ez nem véletlen. 1669-ben Pálffy Tamás kancellári kinevezésével párhuzamosan lemondott és – jászói prépostságát megtartva – átment Nyitrára.126 Az eset egyúttal a kancellárság jelentőségének töretlen voltát mutatja, kiváltképpen Pálffy meglehetősen anyagias természetének ismeretében. Az a logikus megoldás, hogy a kancellár címzetes felszentelt püspök legyen,127 1690–1695 és 1696–1705 között valósult meg, Jaklin Balázs és Mattyasovszky László személyében, akik a magyar királyok által adományozott egyetlen – ám épp ekkortájt Belgráddal bővülő – titulus consecrabilis , a tinini bir tokosai voltak. A gyakorlat nem vált maradandóvá. 1706–1723 között már első ízben világi személyt, Illésházy Miklós találunk a kancellári tisztben. Kinevezése egy 1608-tól húzódó folyamat eredménye, aminek az 1638–1639-es, itt rekonstruált eseménysorozat is fontos, ám éppen a világi kancellár ellen ható fejezete. 128 júl. 23. Kiadva: Molnár Antal: Carlo Caraffa bécsi nuncius az 1622. évi soproni országgyűlésen. Egy új együttműködés kezdete. Az 1622. évi soproni koronázó országgyűlés. Szerk. Dominkovits Péter – Katona Csaba. (Annales Archivi Soproneinsis 1.) Sopron–Bp. 2014. 125–228., 217–211. 124 A káptalani választásokra lásd Gerhard Hartmann: Der Bischof: seine Wahl und Ernennung. Geschichte und Aktualität. (Grazer Beiträge zur Theologiegeschichte und Kirchlichen Zeitgeschichte 5.) Graz–Köln–Wien 1990. 13–25. 125 Vö. Tusor P.: 1639. évi nagyszombati püspökkari konferencia i. m. 431–457.; Uő: A magyar egyházi elit és Róma i. m. 181–201. 126 Sugár István: Az egri püspökök története. (Az egri főegyházmegye schematizmusa 1.) Eger 1984. 338–339. 127 Vö. a prágai nunciatúra fentebb idézett század eleji emlékiratát. 128 Az adatokat lásd Fallenbüchl Zoltán: Magyarország főméltóságai 1526–1848. Az udvari méltóságok archontológiája. Bp. 1988. 96–100. A történelmi inga Erdődy László nyitrai és Esterházy Imre, valamint Acsády Ádám veszprémi püspökök személyében átmenetileg még visszalengett 1725–1732
