Századok – 2020
2020 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Tusor Péter: Lippay György a római Rezidencia Kongregáció előtt (1638–1642)
LIPPAY GYÖRGY A RÓMAI REZIDENCIA KONGREGÁCIÓ ELŐTT (1638–1642) 810 A Szentszék álláspontjának változását nyilvánvalóan a politikai érvek eredményezték. Ezekről megfelelően tájékoztatnak bennünket a pápai diplomata június 18-án papírra vetett, titkosított sorai, melyeket július 6-án desifríroztak az Államtitkárságon. Mindenekelőtt a kancellár Lósyhoz fűződő viszonyának rendeződéséről számol be, ami a rezidencia-bulla végrehajtását illetően legfőbb hazai pártolójának, sőt ösztönzőjének visszakozását jelenti. Baglioni elmondása szerint a kancellár és a prímás között az országgyűlés idején azért keletkezett mély meghasonlás, mert Lippay azzal vádolta meg Lósyt (méghozzá az ő jelenlétében), hogy túlságosan engedékeny a protestánsokkal szemben („azok nem félnek tőle eléggé”). A nuncius – mint írja – ezt számon is kérte Lósyn, aki ezután ellenségeként tekintett Lippayra. Utóbbira egyébiránt az udvarnál is nehezteltek némileg a protestánsokkal szembeni hajlíthatatlansága miatt. Őket tudniillik a titkos tanácsosok is csupán engedményekkel vélték megfékezhetőnek. Lósy megbékülésénél fontosabb érv, hogy a császári „miniszterek” többször is kifejtették a nunciusnak: III. Ferdinánd rendkívül nagy súlyt fektet arra, kiváltképp az aktuális viszonyok között, hogy maga mellett tartsa Lippayt. Megbízik benne, és mint kijelentette: tudásától és tekintélyétől nyugalmat és számottevő eredményt vár Magyarországon. Saját elmondása szerint a nuncius többször is rákérdezett a Titkos Tanács tagjainál, hogy valóban nem akadna-e a kancellári tisztségre más alkalmas személy. Mindannyiszor azt a választ kapta, hogy mind megbízhatóságában, mind pedig tudásában senki sem tudná pótolni az egri püspököt. 114 A Kongregáció viharos gyorsasággal, július 21-ei ülésén rögtön két évre adott felmentést a bécsi udvari magyar kancellárnak rezidenciakötelezettsége alól, azzal a megszorítással, hogy évente valamennyi ideig (aliquo temporis spatio ) tartozik szék helyén tartózkodni, és persze az ilyen felmentéseknél szokásos kitétellel: si sanctissi mo domino nostro placuerit.115 VIII. Orbán hamarosan szentesítette a Kongregáció határozatát, Lippay rezidenciaügye ezzel nyugvópontra jutott. A Kongregáció döntéseinek regisztrum-kötetében legközelebb majd 1642. február 20-án tűnik fel az ügy. Ekkor a közelgő – végül meghiúsult – országgyűlésre tekintettel kapott egy évnyi hosszabbítást, hogy védelmezhesse az egyházi érdekeket.116 Ez az indok kétségkívül jobban megfelelt a Sancta Synodus Tridentina bulla kívánalmainak, mint a kancellári hivatal. Újabb felmentésre pedig már nem volt szükség, hiszen Lippay ez 114 BAV Barb. Lat. vol. 7013, fol. 114 rv. 115 ASV Congr. Concilio, Reg. Litt. Resid. vol. 1, fol. 89v. 116 1642. febr. 20. ASV Congr. Concilio, Reg. Litt. Resid., vol. 1, fol. 152rv. – A nemzetközi irodalom e bejegyzés alapján említi Lippay ügyét, de meglehetős pontatlansággal annyit említ, hogy az 1638-as visszautasításokat követően végre megkapta a felmentést. Lauro, A.: La Curia Romana e la residenza dei vescovi. i. m. 879.
