Századok – 2020
2020 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Tusor Péter: Lippay György a római Rezidencia Kongregáció előtt (1638–1642)
TUSOR PÉTER 807 és a gallikán kiváltságok minden korábbinál világosabb megfogalmazásával Franciaországban.102 Nem valószínű azonban, hogy az időbeli és tematikai pár huzam közvetlen kapcsolatot jelentene. A közös nevező sokkal inkább a Barberinipontifikátus egyházpolitikai és kormányzati sajátosságaiban103 lelhető fel. A fordulat. Róma visszakozik? Francesco Barberini bíboros jegyéke (1639. január 9.) és a Kongregáció halasztó dekrétuma (1639. március 15.) Az eseményekben bekövetkezett fordulatról az Államtitkárságot hagyományosan felügyelő bíboros nepos, Francesco Barberini által aláírt jegyzékből értesülünk. Az iratot azonban nem a pápai diplomácia irányítására rendhagyó módon kiépített saját (in proprio ) irodáján, hanem a Francesco Ceva államtitkár közvetlen felügyelete alatt álló részlegben készítették.104 Közvetlenül tehát nem a nepos, hanem – a Rezidencia Kongregáció üléseit is látogató – Ceva, illetve főmunkatársa, Rosato Rosati fogalmazta Barberini nevében.105 Az ő január 7-én papírra vetett, ám csak a következő napon, január 8-án véglegesített és sifrírozott jegyzékének több információját már eddig is hasznosítottuk. Jelesül a Gonzaga követ decemberi újabb fellépéséről és arról, hogy leveleket és emlékiratot adott át a pápának, kizárólag innen tudunk. 106 Sőt maga a memoriale is ezen jegyzék regisztrum-szövegének mellékleteként ma radt ránk, másolatát vagy egyik példányát107 Barberini ugyanis megküldte Bécsbe Baglioninak. Mégpedig egy számunkra roppant érdekes indoklással. Tudatta a nunciussal, hogy az esztergomi érsek volt az, aki sürgette Lippay visszatérését székhelyére, és felszólítja őt: anélkül, hogy bárkinek is felfedné azt a tényt, hogy Lósy írt Rómába, 102 Vö. Pierre Dupuy: Traité des droits et des libertés de l’Église gallicane, avec les preuves. Paris 1639. 103 Tusor P.: A barokk pápaság i. m. 40–54., 201–204., 229–230., 241. 104 A pápai Államtitkárság működésének részletes bemutatását lásd Tusor P.: A barokk pápaság i. m. 166–185., különösen: 172–174. Az alapos és hasznos ismeretek a német kutatásnak köszönhetőek. E kutatás háttérdimenzióira és távlataira Wolfgang Reinhard: Vom Schedario zur Datenbank, Wege mikrohistorischer Forschung, Kurie und Region: Festschrift für Brigide Schwarz zum 65. Geburtstag. Hrsg. Brigitte Flug – Michael Matheus – Andreas Rehberg. (Geschichtliche Landeskunde 59.) Stuttgart 2005. 151–166.; Uő : Hat Papstgeschichte Zukunft? Quellen und Forschungen aus italienischen Archiven und Bibliotheken. Band 97. Berlin (2017) 353–371. 105 Andreas Kraus: Das päpstliche Staatsekretariat unter Urban VIII. Verzeichnis der Minutanten und ihrer Minuten. Archivum Historiae Pontificiae Band 33. Rom 1995. 117–167., 152. 106 BAV Barb. Lat. vol. 7076. nr. 9. 107 A hátiratára rávezetett „Con cifra a monsignor nunzio a Vienna li 7 Gennaio” feljegyzésből tudjuk, hogy a Baglioninak küldött jegyzék eredeti dátuma január 7-e volt. E kérvényeknek nincs aláírásuk, ugyanakkor előírt tartalmi és formai elemek szerint, dátum, aláírás, pecsét stb. nélkül készülnek, voltaképpen a középkori szupplikációk utódai. A jegyzék mellett szereplő irat teljesen ebben a formában készült, a szokásos hátirattal: „Alla santità di nostro signore. Per servizio di sua maestà Cesarea”. Ezért véljük eredetinek és tételezzük fel, hogy egy róla készült másolatot küldtek el Bécsbe.
