Századok – 2020
2020 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Tusor Péter: Lippay György a római Rezidencia Kongregáció előtt (1638–1642)
TUSOR PÉTER 787 örökösének és hozzá hasonlónak tartotta. „Igen gőgös és büszke, és igazán ugyanaz a természete, mint Pázmány bíborosnak, akinek a kreatúrája” (il qual è huomo molto superbo et affiero, e veramente della medesima natura del cardinale Pazman, del qual’ è creatura) – írta róla. 30 Könnyen adódik a feltételezés, miszerint a püspök-kan cellár Rezidencia Kongregáció elé idézése egyenes folytatása a bíboros-patrónusa elleni kúriai lépéseknek. Ahogyan az 1632. évi viharos követsége után Pázmányra a franciabarát pápai politika egyik fő ellenlábasaként és a Barberini-ház „hálátlan kreatúrájaként” tekintettek az Apostoli Palotában, és ahogyan a rezidencia-bulla megszületésében szerepet játszott római visszatérésének megakadályozása,31 ugyan úgy halálát követően – szellemi örököseként – Lippay vált a pápai diplomácia céltáblájává. Ezt a feltételezést megerősíteni látszik az is, hogy a Pázmány által – már csak jezsuitasága okán is hosszas tétovázás után – a harmincas évek derekán rendszerezett, a megelőző két évszázad alapjain nyugvó magyar államegyházi ideológia fő és következetes képviselője az egri püspök és királyi kancellár lett. 32 A képlet azonban nem ilyen egyszerű. Mint fentebb láthattuk, a politikai célok valójában itáliai vonatkozásának, illetve az európai nagypolitikával való összefüggésének ismeretében tapinthatók ki a Sancta Synodus Tridentina megszü letésében és végrehajtásában. Az egri püspök személye, legyen bár magyar kancellárként a bécsi császári királyi udvar befolyásos – második vonalbeli – embere, ebben az összefüggésben aligha lehetett érintett. Lippayt Malatesta Baglioni bécsi pápai nuncius saját későbbi bevallása szerint ugyan feljelentette Rómában a rezidencia-kötelezettség elmulasztása miatt,33 azt azonban nem tudjuk, hogy mikor történt – ha egyáltalán hihetünk a pápai követnek. Hatása mindenesetre nem lett az ügynek. Tulajdonképpen 1635 őszétől bármikor megtörténhetett, hiszen – láthattuk – a nunciusoknak ekkortól kellett jelenteniük az efféle „kötelezettségszegéseket”, Lippay pedig épp ekkortájt kezdte meg folyamatos udvari szolgálatát Bécsben. A nuncius feljelentésének nincsen nyoma, és hosszú évekig semmi sem utal rá, hogy a püspök-kancellárt bárki is komolyan háborgatta volna ezzel a kérdéssel. Könnyen lehet, hogy a pápai diplomata az események után loholva csupán mentegetőzésképpen írta (utólag, 1638. január végén), hogy eleget tett ez irányú 30 Malatesta Baglioni titkosított jelentése Francesco Barberininek (ciffre), Pozsony, 1638. jan. 8. BAV Barb. Lat. vol. 7005. fol. 24v . (Lásd még 48. és 50. jegyz.) 31 A magyar bíboros római visszatérése körüli tervezgetésekre fontos információval szolgál Ernst Adalbert Harrach korábbi vizsgálataink során még nem hasznosíthatott naplója. Lásd Die Diarien und Tagzettel i. m. II. 89. 32 Vö. Tusor P.: Az 1639. évi nagyszombati püspökkari konferencia i. m. – Igen szemléletes példa továbbá a jelen ügyben keletkezett, alább ismertetendő „Rationes...” kezdetű emlékirata. Kiadva Tusor P.: Rationes, ob quas cancellarius i. m. 345–347. 33 Malatesta Baglioni – témánk szempontjából kiemelt fontosságú – titkosított jelentése (annak utolsó mondata) Francesco Barberininek, Pozsony, 1638. jan. 29. BAV Barb. Lat. vol. 7005. fol. 104rv . A jelentés további részleteit lásd még 35. és 52. jegyz.
