Századok – 2020

2020 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Tusor Péter: Lippay György a római Rezidencia Kongregáció előtt (1638–1642)

779 SZÁZADOK . () . SZÁM Tusor Péter LIPPAY GYÖRGY A RÓMAI REZIDENCIA KONGREGÁCIÓ ELŐTT 16381642 In memoriam Péter Katalin 1 Lippay György veszprémi (1633–1637), majd egri (1637–1642) püspök, eszter­gomi érsek (1642–1666) a 17. századi magyar katolicizmus és politika megha­tározó alakja. Mint ilyen, a kora újkori Habsburg Birodalom egyik exponense. Magyarországi tekintélye élete utolsó éveiben hírneves elődjéével és mentoráé­val, Pázmány Péterével (1616–1637) vetekedett. Lippay fenntartotta, bővítet­te alapításait, irányította a trienti katolicizmus fokozatos térhódítását, és elődje nyomdokaiban járva elszántan védelmezte a magyar rendi és egyházi jogokat, hagyományokat, nemcsak a bécsi,2 hanem olykor a pápai udvarral szemben is. 3 Jelen tanulmány utóbbi tevékenységéhez kíván új adatokkal és szempontokkal szolgálni, valamint új távlatokat nyitni a magyar királyi főkegyúri jog eredete és kiterjedése köré rendeződő, a magyar–szentszéki kapcsolatokat a kora újkorban kiváltképp megterhelő viták mélyebb megismeréséhez és megértéséhez. A korszak pápája, VIII. Orbán pontifikátusának (1623–1644) megítélése rend­kívül összetett feladat. Általában „a katolikus felekezetszervezés lendületvesztése”, a „merev, kánonjogi szemlélet eluralkodása”, „vallás és politika erőteljes interferenci­ája”, sőt a „(geo)politikai, dinasztikus érdekek érvényesülése az egyháziak rovására” állítások jellemzik a korszakot a nemzetközi szakirodalomban. Mindezt az a törté­nészi tézis ellenpontozza, miszerint a költői vénával megáldott Barberini-pápa meg­határozó törekvése volt, hogy a „vallási tartalmaknak megfelelő formát biztosítson” a barokk Róma terebélyesedő pompájának világában.4 Az alábbiakban bemutatás­ra kerülő eseményeket, jelenségeket mindezek ismeretében kell szemlélnünk. 1 Mint oly sokan, történészi pályámon én is sokat köszönhetek Péter Katalinnak a támogatásáért, ta­nácsaiért, biztatásáért és kritikájáért, s mindenekfelett a szeretetéért. Emlékének ajánlom e tanulmányt. 2 Például Tusor Péter: Nemzeti zsinat, 1648. Katolikus rendi autonómiatörekvés a kora újkori Magyaror ­szágon. In: Katolikus zsinatok és nagygyűlések Magyarországon a 16–20. században. Szerk. Balogh Mar­git – Varga Szabolcs – Vértesi Lázár. (Seria Historiae Dioecesis Quinqueecclesiensis 10.) Bp.–Pécs 2014. 69–130.; Uő: A prímás, a bán és a bécsi udvar (1663–1664). Történelmi Szemle 57. (2015) 219–250. 3 A tanulmány a magyar–szentszéki kapcsolatok 1630-as évek végi izgalmas történetébe fűz új szálat. Vö. Tusor Péter: Az 1639. évi nagyszombati püspökkari konferencia. Századok 134. (2000) 431–457.; Uő: A magyar egyházi elit és Róma kapcsolatainak ismeretlen fejezetei (1607–1685). Doktori (PhD) értekezés. ELTE 2000. 181–201. (https://bit.ly/2ZaXZYf, letöltés 2020. máj. 10.) 4 További irodalommal lásd Tusor Péter: A barokk pápaság 1600–1700. Bp. 2004. 40–54., 201–204., 229–230., 241. E képet az újabb kutatások inkább plasztikusabbá tették, mintsem módosították: TANULMÁNYOK

Next

/
Oldalképek
Tartalom