Századok – 2020
2020 / 4. szám - UTAK TRIANONHOZ - Frank Tibor: Trianon és a Nemzetek Szövetségének Egyességokmánya
TRIANON ÉS A NEMZETEK SZÖVETSÉGÉNEK EGYESSÉGOKMÁNYA 774 1919 első felében személyesen vett részt. 1918. december 13-án érkezett meg Párizsba, ahol a francia történelem addigi legnagyobb összegyűlt tömege fogadta. Eszméi Európa más nagyvárosaiban is kirobbanó sikert arattak. Rómában meglátogatta III. Viktor Emánuel olasz királyt és XV. Benedek pápát, Londonban V. György brit uralkodót. Hónapokon át tárgyalt Párizsban, és aktívan részt vett a versailles-i békeszerződés kialakításában. A békekonferencián azonban Wilson személyes fogadtatása nem volt ilyen egyértelmű. Idealizmusa ütközött az átható nacionalizmusokkal, a bizonytalan kelet-európai helyzettel és az oroszországi kommunizmus fenyegetésével. Mégis, legnagyobb eredményeként sikerült elérnie, hogy a tárgyaló hatalmak elfogadják a Nemzetek Szövetségének Egyességokmányát. Ez részben politikai sikere volt, részben szakmai diadala is, melynek nyomán az Egyességokmány belekerült valamennyi békeszerződés eredeti szövegtervébe (Versailles, Saint-Germainen-Laye, Neuilly, Trianon, Sèvres). Wilson a versailles-i szerződés aláírását követően hazautazott az Egyesült Államokba. Az európai sikerek után azonban ott súlyos próbatétel várta. Amikor 1919. július 10-én beterjesztette az elsőként aláírt versailles-i békét az amerikai Szenátusnak, ott rögtön többféle kifogás, ellenvetés hangzott el. Legmakacsabbnak és leginkább ellenségesnek ezek közül Henry Cabot Lodge massachusetts-i szenátor, a Szenátus külügyi bizottságának republikánus elnöke bizonyult, aki szenvedélyesen gyűlölte Wilson elnököt és mindent elkövetett, hogy meggátolja a békeszerződés elfogadását. Az amerikai közvélemény először a békeszerződés ratifikálása mellett szállt síkra, így Lodge-nak időre volt szüksége a terv megbuktatására. Legelőször úgy nézett ki, hogy Wilsonnak csupán kisebb, jobbára nyelvi változtatásokba kellene beleegyeznie, ám az Elnök erre sem volt hajlandó. Ezt követően Wilson a közvéleményre igyekezett apellálni. Három héten át hatalmas körutat tett országában elnöki különvonatán. A mintegy 8000 mérföldes út számtalan megállójánál akár napi négy beszéddel is szenvedélyesen érvelt világpolitikai terve mellett. A 63 éves államférfi szervezete rosszul bírta a hatalmas erőfeszítést, egyik-másik beszéde után egész ruhája csupa izzadság volt. Nem hallgatott sem feleségére, sem orvosára, akik a Washingtonba való hazatérésre igyekeztek rábírni. Coloradóban agyvérzést szenvedett, s a gyorsan elért Washingtonban még egyet, ami azonban már fatális volt. Bár túlélte, elnöki pályájának és egy harmadik elnöki ciklus reményének a végét hozta. 4 4 Alan Brinkley: The Unfinished Nation. 6th Edition. New York, 2010. 571–572.; Thomas J. Knock: To End All Wars: Woodrow Wilson and the Quest for a New World Order. New York 1992.; Alexander DeConde: A History of American Foreign Policy. Vol. II. Global Power (1900 to the present). 3rd
