Századok – 2020
2020 / 4. szám - UTAK TRIANONHOZ - Göncz László: A muravidéki szlovénok és a Mura mente helyzete 1918 őszétől a Tanácsköztársaság létrejöttéig
A MURAVIDÉKI SZLOVÉNOK ÉS A MURA MENTE HELYZETE 770 Berinkey – a miniszterelnöki irattárban lévő iktatómappa tanúsága szerint – az „ügy tárgyalását függőben tartotta” (tisztsége betöltése idején az eredeti beadvány nem is került beiktatásra). Ez arra utal, hogy a kormány illetékes vezetői, a miniszterelnök, Jászi Oszkár, aki akkor már elnöki tanácsadóként tevékenykedett (mivel a miniszterségről lemondott) és a szlovén kormánybiztos komolyan gondolták az autonómia létrehozását, és bizonyára a megfelelő alkalmat várták annak lebonyolítására, beleértve a kormánydöntést is. A tervet a kormányban és a nemzetiségi minisztériumban sem támogatta mindenki. Az egyik hivatalnok például a következőképpen érvelt a terv ellen: „a vendségnek kívánságai kizárólag gazdasági érdekűek voltak, és a vend nyelv szabad használatára vonatkoztak. Nemzetté elismerésről akkor, amikor még sem a ruszin, sem a német nép önrendelkezési joga megalkotva nem volt, szó nem esett.” 120 A következő hetekben a muravidéki magyar és szlovén nyelvű újságokban további élénk vita folyt az autonómiatervekről. A sajtóban megjelent javaslatokról szóló vitát a hétköznapi olvasó csak nehezen követhette, s nehéz lehetett kibogozni, hogy pontosan mire is vonatkozott egy-egy bírálat vagy megjegyzés. A Novine végig a Klekl-féle javaslat mellett állt ki, és bírálta a „muraszombatiakat”, akik lejáratták a szlovén tervet, meghurcolták a Klekl-javaslatot készítő szlovén érzelmű papokat. Felrótták nekik, hogy ha néhány héttel korábban még a Muramegyét támogatták, akkor miért nem állnak ki a Klekl-féle javaslat mellett, hiszen azzal bizonyíthatnák, hogy tényleg komolyan gondolták akkor.121 Eltekintve a hangza tos sajtóvitáktól a bizonytalan magyarországi belpolitikai helyzetben Obál Béla kompromisszumos szövegjavaslatával érdemben semmi nem történt. A kommunista puccs után az új rendszer vezetői másképpen gondolkodtak a nemzetiségi kérdésről. A Tanácsköztársaság nemcsak a szlovén közösség számára javasolt autonómia-tervezetet nem támogatta, hanem a többi nemzeti kisebbségi alapú autonómiatörekvést sem. Annak ellenére, hogy Obál Béla az új rendszer idején is helyén maradt (legalábbis annak első heteiben), mivel a szlovénok népbiztosának nevezték ki, a nevével fémjelzett autonómia-tervezet sorsa megpecsételődött. A már említett iktatómappában erre vonatkozóan a következő szöveg olvasható: „Pr. Domo 1919. III. 27-én. Fenti feljegyzések a vend kérdéshez kapcsolódó, be nem fejezett előtanulmányok. Az időközben életbelépett Magyar Tanácsköztársaság Forradalmi Kormányzótanácsi elnökének a nemzetiségi kérdés eddigi menetének ismertetése keretében a vend kérdés jelenlegi állásáról is részletes jelentés tétetett. Az elnök úr a kormányzótanácsnak a nemzetiségi kérdésben elfoglalandó 120 MNL OL K 26 1919-XXII. 1429. Név és dátum nélküli vélemény az iktatómappában a szlovén autonómia-tervről (bizonyára valamelyik miniszteri tanácsostól vagy titkártól származhat). 121 Autonomija (samovlada) Slovenske Krajine (A Vendvidék, azaz Szlovén vidék autonómiája [önigazgatása]). Novine, 1919. február 23. 1.
