Századok – 2020
2020 / 4. szám - UTAK TRIANONHOZ - Göncz László: A muravidéki szlovénok és a Mura mente helyzete 1918 őszétől a Tanácsköztársaság létrejöttéig
A MURAVIDÉKI SZLOVÉNOK ÉS A MURA MENTE HELYZETE 760 való csatlakozásról nem tárgyaltak”. 98 A Novine február 2-ai számában ismételten írt a belatinci eseményekről. A január 17-ei tanácskozásról azt közölték, hogy a rendezvényre nemcsak Obál toborozta a Zala megyei szlovénokat, hanem a jugoszlávok is, akik az újságcikk szerint „eléggé összekeverték a szálakat”. A bekiabálások és hangoskodások miatt értelmes párbeszédre szerintük nem került sor, és a szlovén járás további sorsa bizonytalanná vált.99 Két másik, tartalmilag összefüg gő cikkben a felsőlendvai gyűlésre is utaltak, amelyet úgyszintén Obál hívatott össze a belatincihoz hasonló céllal, azaz, hogy Felsőlendva központtal a szentgotthárdi járás szlovénjai is önálló járást kapjanak. A közlemény szerint Obál ott sem kapott támogatást, mert „a lakosság nem akart elszakadni Szentgotthárdtól”. 100 Az újságcikkekbe számos pontatlanság, netán tudatos félrevezetés és keveredés is került, ami tovább fokozta a különböző közigazgatási és autonómia- tervek körüli bizonytalanságot és a félreértéseket. Az említett belatinci tanácskozást illetően a Zalai Hírlap 1919. január 27-ei számában arról számolt be, hogy a kor mánybiztos jelenlétében a „szlovén járásról” tárgyaltak. Feltehető, hogy a már régóta függőben lévő (e tanulmányban is ismertetett) belatinci szlovén járás kérdése lehetett a találkozó fő „napirendje”, s erre a jelenlevők névsorából is következtetni lehet. Az összejövetelen ugyanis a tervezett járásban érintett 28 szlovén falu elöljárósága, a Belatinc-környéki hat jegyző, az alsólendvai, a szentgotthárdi és a későbbi belatinci járási főszolgabírók voltak jelen, néhány további meghívott társaságában. Érthető, hogy az összejövetelen az úgyszintén javasolt „vend vármegye” létrehozása is szóba került. Megkérdőjelezhető azonban az újságcikk azon megállapítása, hogy a tárgyalás résztvevői nem kérték az „önálló szlovén járást”, s csupán a járásbíróságon és a főszolgabíróságon igényeltek egy-egy szlovénul is beszélő szakembert.101 A Muraszombat és Vidéke is hasonló hírt közölt az említett ülésről a február 2-ai számában. Ezekben az esetekben nyilvánvalóan arról lehetett szó, hogy a magyar érdekeltségű újságok az autonómia és a szlovén járás ellenzőinek a véleményét hangsúlyozták. A különböző nézetektől és ellentmondásoktól függetlenül Obál Béla kormánybiztos az adott helyzetben a belatinci szolgabírói kirendeltség létrehozását szorgalmazta Cigány János vezetésével.102 Két hónappal később létre is jött a belatinci szlovén járás, Cigány János főszolgabíróval az élén. A szlovén nemzeti alapú vármegye terve január második felében végleg megfeneklett, mert néhány Zala megyei római katolikus plébános cserencsóci 98 Már megint hazudtak Laibachban. Muraszombat és Vidéke, 1919. január 26. 3–4. 99 Beltinsko spravišče (A belatinci egyezkedés). Novine, 1919. február 2. 2. 100 Spravišče pri Gradi, Pri Gradi (Egyezkedés Felsőlendván, Felsőlendván). Uo. 101 A szerbek és Zalamegye. Zalai Hírlap, 1919. január 27. 1–2. 102 Tárgyalásaink Jugoszlávia megbízottaival. Muraszombat és Vidéke, 1919. február 2. 2.
