Századok – 2020
2020 / 4. szám - UTAK TRIANONHOZ - Göncz László: A muravidéki szlovénok és a Mura mente helyzete 1918 őszétől a Tanácsköztársaság létrejöttéig
A MURAVIDÉKI SZLOVÉNOK ÉS A MURA MENTE HELYZETE 756 vármegyévé alakítandók át, élén egy kormánybiztossal.”89 Miután Obál Béla kor mánybiztossá történő kinevezése előtt egy nappal, december 11-én, a kormány határozatot fogadott el a „vend kormánybiztosság” létrehozásáról, majd másnap kinevezte Obált a tisztségre, az utána következő hetekben a vármegye terv tökéletesítése és széleskörű társadalmi elfogadtatása volt az új szlovén kormánybiztos egyik legfontosabb feladata (a Mura menti lakosság számára biztosított legszükségesebb élelmiszerek és használati cikkek, valamint a határvédelem megszervezése mellett). A Novine Önrendelkezés (Samoodločba) című, 1918. december 8-ai vezércikke – amelyben ugyan nem említették a muravidéki szlovénok állami hovatartozásának a kérdését, és a Muramegyére vonatkozó tervezetre sem reagáltak konkrétan – az időszerű, a tervekben is érintett kérdésekkel foglalkozott. Kiemelte, hogy a Mura menti szlovénok kis lélekszámuk ellenére a köztársasági miliőben meg akarják őrizni a szlovén nyelvet, melyet „ezer évig ápoltak”, hisz egy köztársaságban mindenkinek joga van a közügyekhez, a saját nyelv használatához a templomban, az iskolában, a hivatalokban és az élet egyéb területein. Az említett cikk egészére hasonló hangnem volt jellemző. Szerepelt benne, hogy „kívánjuk a vindis , a tót , a vend paraszt megnevezések megszűnését a mi uraságaink beszédében, mert ezek a rabságra, az alattvalóságra emlékeztetnek bennünket, amikor a szlovén embernek csak dolgozni volt szabad az uraság javára, és mindennel egyet kellett neki érteni. Most ez mind elmúlt, a királyság intézménye összeomlott, és kikiáltották a népkormányt. Nincsenek többet nemzetiségek, mindenki egyforma, és egyforma jogokat élvez. Mi magunkat szlovénoknak nevezzük, és ez a megnevezés magyarul is használható. A magyar nyelv erőltetett terjesztését nem engedjük, mert mi szlovénok vagyunk, és annyi jogunk van, mint minden más nemzetnek”.90 Feltételezhető, hogy Muramegye eredetileg tervezett megnevezésének átkeresztelését „vendre” aligha nézték jó szemmel a szlovén közösség vezetői és öntudatosabb tagjai. Erre utal a Novine más összefüggésben már idézett 1918. december 29-ei számában a vezércikk hangneme is. Abban már sokkal konkrétabban, sőt radikálisabban fogalmaztak, amikor arról írtak, hogy miután a szlovénok, a horvátok és a szerbek a délszláv királyságban egyesültek és elfoglalták az általuk lakott, egykori magyarországi területeket, „erőteljesen felvetődik a kérdés, hogy mi lesz velünk, Mura menti szlovénokkal. Miért titkolnánk, hogy származásilag mi is jugoszlávok vagyunk. Ránk is érvényesek a wilsoni elvek által biztosított jogok, főképpen az, hogy megkapjuk saját autonóm körzetünket. Ha eddig szundítottunk is, ezentúl ne azt tegyük! A bagonyai nemzeti tanács megmozdult.” 91 89 Kővágó L.: A magyarországi délszlávok i. m. 132–133. 90 Samoodločba (Önrendelkezés). Novine, 1918. december 8. 1. 91 Samoodločba narodov. Slovenci čüjte (A nemzetek önrendelkezése. Szlovénok, halljátok). Novine, 1918. december 29. 1.
