Századok – 2020
2020 / 4. szám - UTAK TRIANONHOZ - Göncz László: A muravidéki szlovénok és a Mura mente helyzete 1918 őszétől a Tanácsköztársaság létrejöttéig
GÖNCZ LÁSZLÓ 747 levelében, amelyben felettesét a Vas megyei nemzetiségi helyzetről tájékoztatta. A főispán, akit úgyszintén Obál Béla váltott a megye élén, aprólékos beszámolóját azzal zárta, hogy „mielőtt főispáni székemet átadnám utódomnak, aki elsősorban a nemzetiségi miniszter úrnak, Jászi Oszkárnak bizalmi embereként került Vas megye vend vidékének kormánybiztosi állására, tehát emberi valószínűség szerint a nemzetiségi miniszter úr intencióinak lesz letéteményese, kötelességemnek érzem belügyminiszter urat tájékoztatni Vas megye német nemzetiségi kérdéséről.”66 Jászi Obál iránti „szimpátiájának” hátterét teljességében eddig nem sikerült feltárni, a legvalószínűbb okot azonban a világnézeti és a pártpolitikai szempontok jelenthették. A szlovén nemzeti közösségért felelős kormánybiztos kiválasztása felkeltette a megyei és a járási szervezetek, valamint az érintett lakosság érdeklődését. A Magyarországot érintő óriási területveszteségek hatására ugyanis ennek a területnek a hovatartozása is a politikai érdeklődés látókörébe került. Stájer oldalról fokozódott az agitáció az újonnan létrejött délszláv állam iránti szimpátia erősítésére, miközben a helyi értelmiség, köztük sok szlovén származású (néhány római katolikus pap és a háborús évek során a szláv mozgalommal szimpatizáló fiatalember kivételével) a Magyarország mellett maradást szorgalmazta. Az utóbbi álláspont támogatása érdekében 1918. december 2-án Muraszombatban, a városháza tanácstermében népgyűlést tartottak, melyet Obál Béla hívott össze, akkor még kormánymegbízottként. Sőmen Lajos ügyvéd, a muraszombati nemzeti tanács elnöke és a Muraszombat és Vidéke főszerkesztője határozati javaslatot terjesztett a népgyűlés elé, amelyet a jelenlevők (akik között muraszombatiak és a környékbeli falvakból érkező képviselők egyaránt voltak) – az említett újság tudósítása szerint – éljenzéssel támogattak és elfogadtak. A nemzetiségi minisztériumba elküldött határozatot a december 2-ai népgyűlés 140 résztvevője látta el a kézjegyével.67 A december 2-ai muraszombati határozat a következőket tartalmazta: „Mi, muravidéki vendek 1000 évig híven kitartottunk a magyar állam mellett. Most amidőn a wilsoni elvek alapján teljes önrendelkezési jogot nyertünk, nem akarunk elszakadni a magyar államtól, de önrendelkezési jogunkkal élni kívánunk. Egyben azonban érdekeinknek megfelelően berendezkedni is akarunk. Eddig különböző megyékhez voltunk csatolva. De mindegyiknek mostoha gyermekei voltunk.” A határozat folytatásában azt kérték, hogy a Vas és Zala megyék mintegy 200 községében élő szlovénokat, „a Murától a Rábáig”, egy nemzeti alapon létrehozott megyében egyesítsék, melyet Muramegyének nevezzenek. 66 MNL OL K 40 1919-XII. szám nélkül (vegyes iratok – 88-89, 90-91) Ostffy Lajos leköszönő Vas megyei főispán levele a belügyminiszternek. (Feltehetően 1919. január 8-án vagy 9-én írta, és január 14-én küldték tovább a minisztériumból.) 67 Muramegye. Muraszombat és Vidéke, 1918. december 15. 1–2.
