Századok – 2020
2020 / 4. szám - UTAK TRIANONHOZ - Göncz László: A muravidéki szlovénok és a Mura mente helyzete 1918 őszétől a Tanácsköztársaság létrejöttéig
GÖNCZ LÁSZLÓ 745 kell említeni. A szövegben a „Muraköz” földrajzi nevet a Vas és Zala megyék területén élő teljes, szlávok lakta vidékre használta, helytelenül. Amint arra korábban már utaltunk, a Muraközben, a Dráva és a Mura folyók közötti területen, évszázadok során horvát származású lakosság élt. A Mura folyótól északra pedig már szlovénok lakta területről beszélünk. Ehhez hasonló tévedés számos korabeli és későbbi iratban, újságcikkben és más forrásban is előfordult. Nem valószínű, hogy Jászi kabinetje ismeret- vagy/és információhiány miatt „mosta össze” a két népcsoportot, ugyanis negyedmillió lakost emlegettek. Valószínűbb, hogy 1918 novemberében, illetve decemberében fontos lehetett a magyar kormány számára, hogy nagyobb tájegységre vonatkozóan létesítenek horvát–szlovén alapú önkormányzatot, mert így a radikálisabb muraközi horvát megnyilvánulásokat könnyebben kezelhették volna. A Jászi-féle levélben az említett lakosságszám mindenképpen magas volt, mert a zalai és a vasi szlovénok akkor mintegy 70 ezren voltak, a muraközi horvátok pedig 85 ezren lehettek a korabeli országos és megyei statisztikai adatok szerint. Amennyiben ehhez hozzáadjuk azt a mintegy 25-30 ezer magyart, aki a ma Muravidéknek nevezett területen és a Muraközben élt (ők a későbbiek során a délszláv államhoz kerültek), akkor is csak mintegy 200 ezer személy élhetett a miniszter levelében említett területen. Jászi hangsúlyozta, hogy „a Muraközben lakó vend nép sorsa a horvát izgatás miatt bizonytalanná vált”, ezért kívánatosnak tartotta a szlovén lakosság érdekeit képviselő állandó kormánybiztos kirendelését. A tisztségre dr. Obál Bélát, az eperjesi teoló giai akadémia tanárát javasolta. Obál szlovén kötődésű volt, a Mura mentéről, Vashidegkútról származott, és – Jászi szerint – a szlovénok rokonszenveztek vele. A miniszter elképzelése alapján a tervezett közigazgatási reform keretében a szlovénokat egy önálló szervezeti egységbe (járásba vagy megyébe) kellett volna tömöríteni, Muraszombat központtal. Erre azért lett volna szükség, mert a szlovénok „délről és nyugatról áramló, káros idegen hatásoknak” voltak kitéve. A „déli hatások” a Muraközből érkeztek, ahol – ahogy arra utaltunk – a magyarellenesség és az elcsatolási törekvés erőteljesebb volt, a nyugati befolyással pedig a stájer vidéken létrejött szlovén nemzeti tanács tevékenységére utalt a miniszter. A maribori (Marburg) székhelyű nemzeti tanács ugyanis elsőként emelte programjába a magyarországi szlovénok csatlakozását az új délszláv államhoz. 61 Még mielőtt a belügyminiszter döntést hozott volna a javasolt szlovén kormánybiztos kinevezéséről, Obál Béla Jászi megbízásából Zala és Vas vármegyék szlovénok lakta vidékére látogatott, hogy felmérje a tényleges helyzetet. A korábbi évekhez képest kedvezőtlenebb állapotot tapasztalt, s december elejei telefonjelentésében arról számolt be, hogy „a vend lakosság meglehetős elhagyatottságban és 61 Slavič, M.: Naše Prekmurje i. m. 175–177.
