Századok – 2020
2020 / 4. szám - UTAK TRIANONHOZ - Göncz László: A muravidéki szlovénok és a Mura mente helyzete 1918 őszétől a Tanácsköztársaság létrejöttéig
GÖNCZ LÁSZLÓ 739 nem vállal, mert a megszálló csapatok közvetlenül Belgrádból és Párizsból is kaphatnak utasítást”. Ez egybecseng a szlovén visszaemlékezők, elsősorban Matija Slavič véleményével, miszerint bizonytalan volt, hogy a Lendva-vidékre betörő Jurišić százados kinek a megbízásából lépte át a Mura folyót.46 Visszatérve a zalai főjegyző idézett jelentésére, a Habacher alezredes által a Muraközbe küldött küldöttség arról is beszámolt, hogy egy jugoszláv hadnagy indítványozta az új demarkációs vonal azonnali helyszíni megállapítását, de az mégis meghiúsult, mert mire kiértek a helyszínre, egy horvát zászlós, vélhetően felsőbb utasításra, közölte velük, hogy a demarkációs vonal megállapítására vonatkozó terv tárgytalan. A Zala megyei főjegyző jelentése szerint az volt a magyar küldöttség benyomása, hogy a jugoszláv fél „le akarta őket rázni”. Tekintettel a sajátos helyzetre, kevésbé meglepő, hogy a magyar kormányon belül sem alakult ki egységes álláspont a Muraköz státusáról. Voltak, akik a körülményekre való tekintettel hamar lemondtak a területről, mások viszont 1919. január elején még, a december 13-ai belügyminisztériumi tárgyalás szellemében azt fontolgatták, hogy egy kormánybiztost kellene küldeni Csáktornyára. Erre utal Obál Béla szlovén kormánybiztosnak az 1919. január 11-én Alsólendván feladott távirata, melyet a nemzetiségi minisztérium címére küldött (címzettként név szerint Jekel tanácsos szerepelt). A távirat szövege a következőket tartalmazta: „Felszólítására, hogy a muraközi kormánybizottságot is vállaljak, a következő sürgős előterjesztést teszem. Muraszombatot és Vas megyét már teljesen megtisztítottam a betörő bandáktól. A Muraköz azonban még jugoszláv megszállás alatt áll. Hogy itt a két megyében a határvédelmi vonalat szervezhessem, feltétlenül szükségem volna, hogy ne csak a Muraköz, hanem egész Zala megye is kormánybizottságom alá rendeltessék, és a hatóságok ne gördítsenek utamba mindenféle oktalan akadályokat. Gyorsan és erélyesen itt csak úgy lehet dolgozni, ha egy katonai parancsnokság, nem csak egy polgári hatóság intézkedik. Vas és Zala megye egy határvédelmi vonalat képez. A határvédelem érdekében áll, hogy Vas megye után legalább egyelőre Zala megyével is feltétlenül rendelkezhessem, mert csak így tudnám a katonaságot minden szükségessel ellátni és együtt tartani. Az itteni vend és horvát nép is annyira kiábrándult a jugoszláv uralomból, hogy mindenben kezünkre játszik.” Obál a továbbiakban közölte, hogy Muraszombat „szinte ingyen” biztosított élelmet a katonáknak, valamint néhány nap alatt a környék tehetősebb polgárai majdnem félmillió koronát adományoztak a kormánybiztos által kezdeményezett határvédelmi alapnak. 47 46 Slavič, M.: Naše Prekmurje i. m. 38., 250. 47 MNL OL K 40 1919-XVI. 119. Obál Béla kormánybiztos távirata a nemzetiségi minisztériumnak, 1919. jan. 11.
