Századok – 2020
2020 / 4. szám - UTAK TRIANONHOZ - Göncz László: A muravidéki szlovénok és a Mura mente helyzete 1918 őszétől a Tanácsköztársaság létrejöttéig
GÖNCZ LÁSZLÓ 733 bevezetik a horvát nyelvet, a közigazgatásban pedig a lakosságnak díjmentesen biztosítanak tolmácsokat, mivel tudatában voltak annak, hogy a nyelvet kellő szinten bíró hivatalnokállománnyal nem rendelkeztek.29 Az 1918. december 13-án és 14-én zajló belügyminisztériumi tárgyalás nagy hiányosságának tekinthető, hogy azon nem voltak jelen az érintett muraközi horvát közösség képviselői. A körülmények alapján azonban feltételezhető, hogy ha részt vesznek is a megbeszélésen, a javasolt autonómia-terv akkor már számukra kevés lett volna. A magyar belügyminiszter – amint az az 1918. december 8-án Jászi Oszkárnak írott leveléből kiderül – utasította Zala vármegye alispánját, hogy a Dráva folyó mindkét partjának őrzését engedje át a horvát kormánynak, „ha a magyar érdekek megvédése súrlódások elkerülése nélkül lehetetlenné válnék”.30 A helyzet súlyosságát jól mutatja az a főispáni megbeszélés, amelyre 1918. november 15-én a varasdi főispáni hivatalban került sor, főképp a muraközi zavargások tárgyában. Az eseményen horvát részről Kulmer Ferenc varasdi (városi és megyei) főispán, magyar részről pedig dr. Huszár Pál, a csáktornyai járás főszolgabírója voltak jelen, valamint a két érintett hadsereg képviselői, Khun György alezredes, a csáktornyai járási nemzetőrség parancsnoka, illetve a varasdi nemzeti hadsereg parancsnoka. A csáktornyai főszolgabíró a tárgyaláson ismertette, hogy Zala megye törvényhatósági közgyűlésén értékelték a Muraközben történt eseményeket, és megállapították, hogy a túlkapásokat muraközi illetőségűek vagy stájervidékiek követték el, nem pedig a horvátországi „zöld káderhez” tartozók. Szerinte ezért tovább is biztosított a „jó baráti viszony” alapfeltétele. A varasdi főispán azonban felvetette, hogy a muraközi menekültek nemzeti és politikai jellegű megtorlásokról számoltak be, amit – szerinte – nem alaptalanul tettek, ezért hangsúlyozta, hogy „az nem tesz jót a varasdi lakosságnak”. A főszolgabíró cáfolta a főispán megállapítását, és kijelentette, hogy a külső beavatkozások csupán a pusztítások utáni helyreállítást szolgálták. A tárgyalás jegyzőkönyve szerint a csáktornyai főszolgabíró érvelése semmilyen szempontból nem győzte meg Kulmer főispánt, aki elmondta, hogy egy varasdi tiszt a drávavásárhelyi (Nedelišče) események által kiváltott konfliktus megfékezésére toborzott önkénteseket. A főispán szerint a horvátországi (varasdi) oldalról „mentek rendet csinálni” a muraközi oldalra, mert olyan hírek érkeztek hozzájuk, hogy „helyben nem tudják biztosítani a rendet és veszélyeztetve van a lakosság”.31 Kolbenschlag alispán, aki a találkozó nak a kezdeményezője volt, korábban idézett beszámolójában azonban határozottan állította, hogy a novemberi zavargásoknak, melyek a főúri rend tagjai, a 29 Muraköz – külön vármegye. Zalai Hírlap, 1918. december 18. 1–2. 30 MNL OL K 40 1918-XVI. 909. A belügyminiszter Jászi Oszkárnak küldött értesítése, 1918. dec. 8. 31 MNL OL K 40 1918-XVI. 909. A 31. jegyzetben idézett belügyminiszteri értesítéshez mellékelt, a varasdi főispáni hivatalban zajló 1918. november 15-ei megbeszélésről készült jegyzőkönyv.
