Századok – 2020
2020 / 4. szám - UTAK TRIANONHOZ - Göncz László: A muravidéki szlovénok és a Mura mente helyzete 1918 őszétől a Tanácsköztársaság létrejöttéig
GÖNCZ LÁSZLÓ 729 bántalmaztak. 13 A Muraköz iránti erőteljesebb horvát érdeklődésről természetesen a zalai alispán, Kolbenschlag Béla is értesült. A tájegység két főszolgabíróját (a csáktornyait és a perlakit) ezért a „legéberebb figyelemre és őrködésre” utasította, 1918. október 24-én pedig személyesen kívánt tájékozódni a muraközi hangulatról, és Csáktornyára utazott14 . A Csáktornyán folytatott beszélgetéseken arról győződött meg, hogy a magyar szempontból aggasztó tünetek már legalább egy esztendővel korábban is érzékelhetők voltak. Kolbenschlag szerint ez főképpen a magyarellenes szerb propaganda Horvátországban is erősödő hatásának volt köszönhető. Csáktornyán, illetve a Muraközben szerzett tudomást és kapott bővebb információt a „zöld káder” közeledtével jelentkező veszélyről is. Az említett csoport akkor már nagyban fosztogatott és gyújtogatott Horvátországban. Az alispánhoz eljutó adatok szerint a „zöld káder” mintegy 50 000 főből tevődött össze, és céljai között szerepelt a Muraközbe és Magyarországra való betörés is. Más forrásból (Čulinović Ferdo 1957-ben megjelent könyvében) 200 ezer emberről olvashatunk, akik közreműködtek a „zöld káderben”.15 A garázdálkodás megelőzése, valamint a Muraközben feltételezett nemzeti izgatás megakadályozása céljából Kolbenschlag alispán komoly erőfeszítéseket tett a Dráva-vonal megerősítésére. A honvédelmi miniszter rendelete alapján néhány kisebb katonai alakulatot a Muraközbe vezényeltek (a nagykanizsai 20. honvéd pótszázadból két századot és a 11. szombathelyi huszárezredből egy gépfegyver szakaszt említenek). Néhány nappal később, miután értesültek róla, hogy a „zöld káder” betört Somogy megyébe, további néhány századnyi katonai erő érkezett. Kolbenschlag alispán közben tárgyalást kezdeményezett a varasdi főispánnal, s azt a megnyugtató információt kapta tőle, hogy a hivatalos horvát hatóság nem akar konfliktust a magyarokkal, és a nyugalom megteremtésére törekszik. Csáktornyán a környékbeli elöljáróktól arról értesült, hogy „bármi történjék, és bárhogy alakuljanak az események, hűek fognak maradni a magyar államhoz”. A perlaki járás elöljáróitól azonban kevésbé bíztató válaszokat kapott. Az első kedvezőtlen hírek is éppen Perlakról és az ottani járásból érkeztek november 2-án, melyek szerint a hazatérő katonák és a csőcselék fosztogatni kezdett, és ellenséges magatartást tanúsít.16 A következő napokban elszabadult a pokol, a garázdálkodók – akik az alispán szerint nem tartoztak közvetlenül a Horvátország területén fosztogató „zöld káderhez”, hanem a 13 Ivan Jerič: Moji spomini. Murska Sobota 2000. 53–55.; Hatos Pál: Az elátkozott köztársaság. Az 1918-as összeomlás és az őszirózsás forradalom története. Bp. 2018. 130–131., 330. 14 MNL Zala Megyei Levéltára (a továbbiakban: ZML) Zala vármegye alispánjának iratai (a továbbiakban: IV. 404b.) 38002/ni.1918. 1. Kolbenschlag Béla alispán helyzetjelentése a megyei törvényhatósági bizottságnak, 1918. nov. 25. 15 Kővágó L.: A magyarországi délszlávok i. m. 55. 16 MNL ZML IV. 404b. 38002/ni.1918. 1–2. Kolbenschlag Béla alispán helyzetjelentése a megyei törvényhatósági bizottságnak, 1918. nov. 25.
