Századok – 2020
2020 / 4. szám - UTAK TRIANONHOZ - Zeidler Miklós: A Daniélou-misszió
ZEIDLER MIKLÓS 723 fogja tenni, hogy üssön egyet Tardieu-n, 223 aki bizonyára más véleményen lesz és aki neki személyes ellensége. 224 Én azt ajánlottam neki, hogy álljon a lettre d’envoi [kísérőlevél] alapjára, és annak a „ termes vagues ”-jait [bizonyta lan megfogalmazásait] öntse ezekbe a pozitív klauzulákba, amelyektől azután függővé tenné a ratifikálást.225 Ez esetben, mondottam neki, a commission de délimitation [határmegállapító bizottság] nem mint olyan menne ki, hanem commission de contrôle [ellenőrző bizottság], amely hivatva volna egy a fran cia parlamentben leszögezett álláspont helyességét megállapítani. Mondanom sem kell, hogy ez mennyire megkönnyítené a mi helyzetünket. Viszont, azt hiszem, a csehekét is. D. ezt elfogadni látszott. Ez egyszersmind biztosítaná a francia kurzust Magyarországon, mondottam neki. Mert félő, hogy ha önök Teleki–Csákyt bukni engedik az eredménytelen franciapolitika folytán, akkor az új kormány csak egy új iránnyal jöhetne. Megmondtam azt is, hogy ez a második alkalom, ahol örökre megnyerhetik Magyarországot. Búcsúzásul átadtam neki a Hodzsa–Bartha-féle egyezményt és térképet,226 a rutén kérdés ről írt könyvemet,227 és mivel azt hiszem, hogy földrajzi okoknál fogva ez ma összefügg a kisantant kérdésével, az ismert „Abhandlung ”-omat [értekezése met]228 is a kisantantról. Azt mondta, hogy legalább az úton lesz mit olvasnia. És erre számítottam is. Belpolitikai kérdésekben meg van győződve, hogy a konszolidáció jól halad és hogy a royalizmusban az egész ország közvéleménye találkozik. Végeredményben azt hiszem, hogy a D.-féle missziónak különösen a jövőre nézve sok haszna volt. Csáky István köv. attaché P. s. De Monzie-t felhozza Fouchet a miniszter úrhoz. 223 André Tardieu (1876–1945) francia politikus. Parlamenti képviselő, különböző posztokon több kormánynak is tagja, három ízben miniszterelnök, 1919–1920-ban Clemenceau első számú munkatársa a párizsi békekonferencián. 224 Kettejük ellentéte feltehetőleg a Clemenceau–Briand rivalizálásból fakadt, s 1919–1920 fordulóján a Clemenceau köztársasági elnökké választását támogató Tardieu már élesen szembekerült az ellenkampányban hangadóként fellépő Daniélou-val. 225 A magyar kormány azt akarta elérni, hogy a francia parlament a ratifikálás fejében követelje meg: a határok végleges kijelölése alkalmával a határmegállapító bizottságok érvényesítsék az etnográfiai szempontokat – vagyis az államhatárt az érintett területek nemzetiségi viszonyainak figyelembevételével vonják meg. 226 Az eredeti egyezményt és térképet nem ismerjük. Lásd 192. és 194. jegyz. 227 Étienne de Csáky: La question ruthène. Paris–Bp. 1920. 228 Ezt a művet nem ismerjük.
