Századok – 2020
2020 / 1. szám - A TÁRSADALMI MOBILITÁS KÉRDÉSEI MAGYARORSZÁGON - Ugrai János: Iskolai sikerek és társadalmi emelkedés. A sárospataki példa a 19. század első felében
ISKOLAI SIKEREK ÉS TÁRSADALMI EMELKEDÉS 72 helyezkedett el: előbb Fülén, majd apja mellett, a születési helyén, Ősiben volt káplán, ezt követően rövid ideig Pálfán, végül pedig négy évtizednél is hosz szabban Lepsényben szolgált.58 A másik kilenc senior a Tiszántúli Református Egyházkerületben telepedett le, általában a tiszáninneni és a tiszántúli kerületek „ütközőzónájául” szolgáló, Tiszához közeli településeken.59 (Sárospatak és a zempléni Bodrogköz vonalától északra a Tisza bal partján szép számmal adódtak olyan gyülekezetek, amelyek ugyan a tiszántúli egyházkerülethez s a debreceni kollégium érdekeltségi területéhez tartoztak, mégis gyakorta küldték ifjaikat Sárospatakra, rendszeresen fogadtak onnan diákokat ünnepi követként, s iskolájuk tanítójául, illetve lelkésznek is bizonyos gyakorisággal Patakról hívtak öregdeákokat. Ez a térség tekinthető ütközőzónának.) E kilenc lelkész közül talán Miskolczy Szígyártó György (1842) és Szikszay József (1847) esete tekinthető egyedinek.60 Előbbi ugyanis Nagyecseden, utóbbi pedig Nyírbátorban lett lelkész. Mindkét gyülekezet szorosabban kötődött Debrecenhez, s nem sorolhatóak ebbe a bizonyos ütközőzónába. Szikszay egyébként közel fél évszázadig (1848 és 1896 között) szolgált, s nagyban hozzájárult a bátori eklézsia virágzásához. 61 A Tiszántúlra áttelepedő seniorok viszonylag szorosan követték egymást: miközben az 1781 és 1848 közötti időszak seniorjait vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy a Tiszántúlra csak az 1820–1847 közöttiek közül jutottak el, s a kilenc fő közül öten az 1833 és 1841 közötti években voltak seniorok. Ez a tiszáninneni egyházkerületben az 1830-as években a lelkészek mind súlyosabbá váló elhelyezkedési nehézségeivel állhat összefüggésben. Soós Ferenc a zempléni Bodrogkeresztúrból, Hallgató István szintén a zempléni Prügyről, Somody Ferenc viszont a szatmári Vámosatyáról, Miskolczy Szígyártó György a beregi Dobosból, Szikszay József pedig a szabolcsi Dombrádról származott. Nem állítható tehát, hogy a tiszántúli területekre kizárólag oda visszatelepülő ifjak kerültek volna. 58 TREKL. K.a. I. 27. – 269.; Ősiből írta azt a levelet 1803 szeptemberében, amelyben elhárítja a sárospataki kollégium humaniorum professzori állásajánlatát. TREKL. A.XXX. 11.426. Szászi József pályájának rekonstruálásához nélkülözhetetlen segítséget nyújtott Köblös József és Kránitz Zsolt. 59 Fazekas György (1820) Tiszanagyfaluban, Soós Ferenc (1823) Bújban, Bata Pál (vagy Batta Pál, 1833) Gyulaházán, Bakó Mihály (1835) Rétközberencs, Szabolcsbáka és Gyulaháza gyülekezetekben, Hallgató István (1842) pedig Nyírtasson volt pap – ezek szabolcsi gyülekezetek. Bakcsy László (1836) a Bereg megyei Jándon és Tarpán, Somody Ferenc (1837) pedig a szatmári Kérsemjén, Tyukod és Vámosoroszi eklézsiájában szolgált. Szikszay József (1847) a szabolcsi Nyírbátor papja lett. 60 Miskolczy Szígyártó György pályájának rekonstruálását is Köblös József és Kránitz Zsolt segítségének köszönhetem. 61 Baráth Béla Levente: „Vagyon jó Oskolája is a Szent Ekklesianak...” Adalékok a nyírbátori reformá tus iskolázás történetéhez. In: Világosító lámpás. Tanulmányok a 60 éves Győri L. János tiszteletére. Szerk. Fazakas Gergely Tamás et al. Debrecen 2018. 218–220.
