Századok – 2020
2020 / 4. szám - UTAK TRIANONHOZ - Zeidler Miklós: A Daniélou-misszió
ZEIDLER MIKLÓS 699 szükségességére fog következtetni.90 Ezt ellensúlyozandó, Fouchet és de Robiennel 91 együtt igyekeztünk beláttatni vele, hogy Ausztria csatlakozása Németországhoz meg nem gátolható. Popescu megbokszolása92 igen rossz vért szült, úgy látszik az oláhok Párizsban jól kihasználták.93 Azt mondtam neki, hogy sokat jobban fog érte ni, ha a vagonlakókkal összehozom!94 Erre azt válaszolta, hogy egyik fő célja éppen az, d’étudier comment vous mettre en bons rapport [s] avec vos voisins [tanulmányozni, miként teremtenek jó viszonyt a szomszédaikkal]. Il faut vous entendre sur le terrain économique et on verra après. Pour le présent la question politique est reglée. [Meg kell értetniük magukat gazdasági téren, a többit majd meglátják. A politikai kérdés egyelőre el van intézve.] Daniélou a propagandabizottságnak95 is előadója volt. Eziránt 90 Az osztrák békeküldöttség már a békekonferencián is „nemzeti, politikai és gazdasági kötelékekre” hivatkozva, különösen Bécs, Graz és az alsó-ausztriai iparvárosok élelmiszerellátásának biztosítása céljából formált jogot Burgenland területére, „Bécs konyhakertjére” – népszavazás útján. Az osztrák delegáció által 1919. június 16-án a békekonferenciának benyújtott memorandum szövegét német és francia nyelven közli: Bericht über die Tätigkeit der deutschösterreichischen Friedensdelegation in St. Germain-en-Laye I. Wien 1919. 135–152., különösen: 138–139. Angol fordításban: The Treaty of St. Germain. A Documentary History of Its Territorial and Political Clauses. With a Survey of the Documents of the Supreme Council of the Paris Peace Conference. Ed. Nina Almond – Ralph Haswell Lutz. Stanford 1935. 281–297., különösen: 284. A békekonferencia július közepén úgy döntött, hogy a megjelölt terület mintegy 80%-át – a plebiszcitum mellőzésével – átadja Ausztriának. 91 Louis de Robien (1888–1958) francia diplomata. 1920–1926 között a budapesti francia főbiztosság, majd követség beosztottja. 92 Dumitru Popescu ezredest a román hadsereg küldte Budapestre, hogy végrehajtsa a Szövetséges Katonai Misszió rendelkezését a végleges román csapatkivonásról. Popescu 1920. június végén érkezett Budapestre, ahol három hónapot töltött. Szeptember 27-én hajnalban, éppen a hazautazása napján, két magyar tiszt a Hotel Ritzben lévő szobájában inzultálta őt, román mivolta miatt, s egyikük, Jánossy Sándor tartalékos főhadnagy – a vád szerint bokszerrel, a vádlott szerint ököllel – le is ütötte. Az eset óriási botrányt kavart, Sréter István tábornok honvédelmi miniszter azonnal egy tisztet küldött Popescu után, hogy még a vonaton tolmácsolja személyes bocsánatkérését az incidens miatt. Az elkövetőket perbe fogták, s november 3-án a budapesti hadosztálybíróság Jánossyt könnyű testi sértésért háromhónapos „foglárfogságra” (laktanyai elzárásra) ítélte, melyből egy hónapot letöltöttnek tekintett. A fennmaradó büntetés első és utolsó két hetét Jánossynak magánzárkában kellett letöltenie. Az enyhe ítélet antant körökben feltűnést keltett, annál is inkább, mivel az incidens másnapján Sréter István (1867–1942) honvédelmi miniszter még azt ígérte Jules Hamelin tábornoknak (1866–1958), a francia katonai misszió parancsnokának, hogy megpróbálja eltávolíttatni a tetteseket a hadseregből. Az esetről és a perről az 1920. november 3–4-ei napilapok is beszámoltak. Vö. Athelstan-Johnson budapesti brit ügyvivő jelentései Lord Curzon külügyminiszternek, 1920. szept. 28. és nov. 5. TNA, FO 371, vol. 4859, nr. C7867/166/21. (10–12. p.) és uo. nr. C11301/166/21. (79–82. p.); A Szövetséges Katonai Misszió 1920. szept. 30-ai ülésének jegyzőkönyve. TNA, FO 371, vol. 4865, nr. C8428/400/21. (216–217. p.) 93 Aznap rövid, tárgyilagos közlemény jelent meg a francia külügyminisztérium félhivatalos orgánumának tekintett lapban a Popescu elleni támadásról. Lásd Officier romain [sic!] en mission frappé à Budapest. Le Temps, 1920. október 16. 1. 94 Erről lásd az 1920. okt. 20-ai feljegyzést. 95 Ilyen bizottságot nem ismerünk. Csáky talán arra utal, hogy 1916–1918 között Daniélou vezette a francia külügyminisztérium sajtószolgálatát, amely belföldi és külföldi propagandával is foglalkozott. A francia állami költségvetés képviselőházi vitájában pedig Daniélou 1920. június 21-én külön propagandaminisztérium felállítását javasolta, amelynek fő feladata Franciaország nemzetközi imázsának javítása, távlatilag pedig újabb szövetségesek és szimpatizánsok megnyerése volt, többek között világméretű intenzív sajtó- és kultúrpropaganda – például a francia külképviseletek mellett felállítandó kulturális intézetek – révén.
