Századok – 2020

2020 / 4. szám - UTAK TRIANONHOZ - Zeidler Miklós: A Daniélou-misszió

ZEIDLER MIKLÓS 695 a törvényhozásban is. Ám úgy tűnik, Teleki Pálnak lett igaza, aki már 1921 júniu­sában megjósolta, hogy Daniélou nem lesz képes megváltoztatni azt a tényt, hogy a magyar–francia kapcsolatoknak nincs nagy jövőjük. Párizsi tárgyalásaiból Teleki azt szűrte le, hogy Magyarország sem a mérsékelt Aristide Briand, sem a nacionalista Raymond Poincaré számára nem tud olyasmit kínálni, amiért ők feladnák a hagyo­mányos francia külpolitikai irányvonalat. Utóbbi „elismeri – írta Bánffy Miklós külügyminiszternek írott jelentésében Teleki –, hogy nem egészen saját hibánkból keveredtünk a háborúba, s ezért a békeszerződés és szövetségeseik érdekein belül szívesen segítenek rajtunk, de ezeken túl vagy ezekkel ellentétben ne várjunk sem­mit, ezt erkölcsileg nem tehetik. Daniélou is ugyanezt mondotta, ha vitt is bele egy erősebb szimpátia-momentumot, amire Magyarországon való szíves fogadtatására tekintettel kötelesnek látszott érezni magát, s mert szeret a »l’espoir de Hongrie« [Magyarország reménysége] formájában feltűnni s Guernier-vel szemben kedvező beállításba kerülni. Hiszem, hogy Daniélou-t még viszontlátjuk nálunk üzletekben, de tenni értünk a Quai d’Orsay-n nem fog semmit, először, mert végtelen félénk, másodszor, mert már mint »betolakodottat« erősen kikezdték a Quai d’Orsay-n.” 76 Csakugyan nincs nyoma annak, hogy Daniélou a későbbiekben magyarokkal „üzletelt” volna, esetleg beválasztották volna valamely magyarországi gazdasági szervezet vagy vállalat vezetőségébe. Magyarország iránt tanúsított jóindulatáért azonban még 1921-ben megkapta a jutalmát, még ha erre kissé bonyolult megol­dást találtak is az illetékesek. A Külügyminisztérium Praznovszky javaslatára úgy döntött, hogy a diszkréció megőrzése érdekében közvetett módon fejezi ki háláját Daniélou fáradozásaiért. Hosszas egyeztetések után, 1921 februárjában, a francia képviselőhöz közel álló napilap, az ekkor már magyarbarát cikkeket is közlő L’Éclair egyik munkatársa – Daniélou bizalmasa –, Mario Dulieni 150 vagon kukorica, 40 vagon árpagyöngy és 30 vagon hántolt borsó kivitelére kapott formális kiviteli en­gedélyt, amelynek „jutalékát” néhány hónap múlva készpénzben kapta meg. 77 Úgy tűnik, Daniélou ezt követően visszavonult a magyar–francia kapcsolatok ápolásától. Neve a magyar napilapokban és a külügyi iratokban is – legalábbis a Politikai Osztály és a Párizsi Követség mutatókönyveiben – alig-alig bukkant fel. Egy kézzel írott feljegyzés78 azonban arra utal, hogy 1923 elején mégis szerepe le ­hetett abban a bonyolult folyamatban, amelynek végén két magyarlakta települést 76 Teleki Pál jelentése Bánffy Miklósnak. Bp., 1921. jún. 12. MNL OL K 58 38. cs. 1921–266. sz. (1243. p.) 77 Daniélou megkörnyékezéséről és megvesztegetéséről lásd Praznovszky Iván emlékezései i. m. 218– 227.; Praznovszky Iván jelentése Csáky Imrének. Párizs, 1920. okt. 19. MNL OL K 64 1. cs. 1920–11–540. sz. (439–441. p.); Vegyes belső levelezés (1920. november – 1921. február). MNL OL K 58 38. cs. 1921–115. alapsz. (897–930. p.) 78 Csáky István feljegyzése (D. n. [Párizs, 1923. jan. 31. (?)]). MNL OL K 478 A Határmegállapító Központi Iroda általános iratai, 6. cs. 1923–28–sz. n. (1458. p.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom