Századok – 2020
2020 / 4. szám - UTAK TRIANONHOZ - Zeidler Miklós: A Daniélou-misszió
ZEIDLER MIKLÓS 677 hozzáállást tanúsítanak a trianoni békeszerződés végrehajtása iránt, s hogy általában miként viszonyulnak az immár független Magyarország helykereső, integrációs törekvéseihez. E tekintetben komoly eredménynek számított, hogy a magyar diplomáciának már a békekonferencia idején sikerült elérnie, hogy a brit parlament két házában a Magyarországot sújtó békefeltételeket élesen kritizáló, kimondottan magyarbarát felszólalások is elhangzottak, amelyek – még erőteljesebben – 1921 első felében, a londoni ratifikációs vitában is megismétlődtek. 6 Az alábbiakban egy forrásközlés révén igyekszem bemutatni, miként próbálta elérni a magyar kormány, hogy a hazai közvélemény által a legádázabb ellenségnek tartott Franciaországban éppen a ratifikációs vita révén javuljon Magyarország megítélése. A trianoni béke francia parlamenti ratifikálásának előkészítése A francia törvényhozás röviddel a trianoni béke aláírása után hozzáfogott a ratifikáció előkészítéséhez. A Képviselőház Külügyi Bizottsága részéről az egyik alelnök, a fiatal, ambiciózus, külügyi kérdésekben járatos Charles Daniélou kapott felkérést a törvényjavaslatról szóló jelentés elkészítésére. Charles-Léon-Claude Daniélou 1878-ban született a bretagne-i Douarnenez kisvárosban, és középiskolai tanulmányait követően főként irodalmi ambíciói vitték Párizsba. A francia közvéleményt megosztó „nagy per” idején az antidreyfusard-ok által látogatott irodalmi szalonokba lett bejáratos, s hamarosan a politika iránt is érdeklődni kezdett. 1897-ben megkeresztelkedett, a következő évben pedig a klerikális jobboldal új szervezete, a Ligue de la patrie française akti vistája lett. A századelőn irodalmi kísérletezései – a breton lét nagy kérdéseit tárgyaló misztikus-romantikus költeményei és néhány Conan Doyle modorában írt folytatásos bűnügyi regény – mellett már közéleti karrierjét is egyengetni kezdte. Rendszeresen írt konzervatív-monarchista lapoknak, majd a szélsőjobboldali Maurice Barrès vezette L’Echo de Paris munkatársa lett, s hamarosan átvette a külpolitikai rovat szerkesztését. Politikai ambícióit követve 1905-ben visszaköltözött Bretagne-ba, ahol 1908-ban Locronanban lett tanácsnok, 1910-ben pedig nagy meglepetésre képviselői mandátumot szerzett Finistère megyében. A parlamentben hamarosan a politikai érvényesülés szempontjából ígéretesebbnek tűnő – az eléggé megtévesztő „haladó republikánusok” (Républicains progressistes ) nevet 6 A Külügyminisztérium ezeket – propagandisztikus célokból – nyomtatásban is megjelentette. Lásd The Hungarian Peace. Speeches of the Members of the British in House of Lords on the Trianon Peace Treaty. Bp. 1922.; The Hungarian Question in the British Parliament. Speeches and Answers thereto in the House of Lords and the House of Commons from 1919 to 1930. Introd. Roland E. L. Vaughan Williams. London 1933.
