Századok – 2020
2020 / 4. szám - UTAK TRIANONHOZ - Zeidler Miklós: A Daniélou-misszió
675 századok 154. (2020) 4. szám Zeidler Miklós A DANIÉLOUMISSZIÓ* Az első világháborút lezáró, 1919 és 1923 között aláírt békeszerződések megalkotásának története közismert. Az is köztudott – hiszen az okmányok záró rendelkezései között szerepel –, hogy e szerződéseket minden országnak ratifikálnia kellett, s az erről szóló hivatalos dokumentumot igazolás és archiválás céljából el kellett juttatnia Párizsba, ahol a békeszerződések egy-egy eredeti példányát őrizték. 1 A ratifikáció szabályai országonként némileg eltérőek voltak, de ez a feladat jellemzően a törvényhozásra és az államfőre hárult. Magyarországon a kormány törvényjavaslatként terjesztette a béke szövegét a Nemzetgyűlés elé 1920. október 26-án, s azt először a három illetékes parlamenti bizottság, a Külügyi Bizottság, a Közjogi Bizottság és a Közgazdasági Bizottság tárgyalta. A törvényjavaslat november 13-án került a plénum elé, az előadók pedig – bár nem tudtak azonosulni a béke rendelkezéseivel – elfogadásra ajánlották a javaslatot. Amint Huszár Károly exminiszterelnök a Külügyi Bizottság nevében fogalmazott: „Mint előadó a javaslat mellett a törvény tartalmát illetőleg – őszintén megmondom – nem tudok felhozni egyetlen egy argumentumot sem. Tisztán a kényszerhelyzetnek engedve, mégis azt ajánlom a t. Nemzetgyűlésnek, hogy az ország fontos, nagy, életbe vágó érdekében járuljon hozzá a ratifikációhoz.”2 Az érzelmektől fűtött hozzászólásokat követően, a képviselők egy részének kivonulása után a Nemzetgyűlés – inkább tiltakozásnak mint jóváhagyásnak ható gesztusokkal – aznap első olvasatban, két nappal később pedig második és harmadik olvasatban is elfogadta a törvényjavaslatot.3 A békeszerződés törvénybe iktatásával azonban meg kellett várni a győztes hatalmak részéről a * A tanulmány a K 124142 sz. NKFI-pályázat, valamint a Lendület Trianon 100 Kutatócsoport keretén belül készült. A francia szövegek lefordításában nyújtott segítségükért Serdeán Mártának és Ablonczy Balázsnak, néhány hivatkozás pontosításáért Berkes Antalnak tartozom köszönettel. 1 A trianoni békeszerződés 364. §-ában ez áll: „A jelen Szerződés, amely francia, angol és olasz nyelven készült, meg fog erősíttetni [...] A megerősítő okiratok letétele, mihelyt lehetséges, Párizsban fog végbemenni. [...] Az első jegyzőkönyvet a megerősítő okiratok letételéről fel kell venni, mihelyt a Szerződést egyrészről Magyarország, másrészről a Szövetséges és Társult Főhatalmak közül három megerősítette. Az első jegyzőkönyv keltének időpontjában a Szerződés életbe lép azok között a Magas Szerződő Felek között, amelyek azt ekként megerősítették. A jelen Szerződésben kitűzött összes határidők számításánál ez a kelet lesz az életbelépés időpontja. Minden más tekintetben a Szerződés minden egyes Hatalomra nézve a saját megerősítő okirata letételének időpontjában lép életbe.” Lásd Magyar Törvénytár. 1921. évi törvénycikkek. Jegyz. Térfy Gyula. Bp. 1922. (a továbbiakban: MT 1921) 325. 2 Az 1920. évi február hó 16-ára hirdetett Nemzetgyűlés naplója I–XVII. Bp. 1920–1922. (a továbbiakban: NN 1920–1922.) VII. 4. 3 A ratifikáció elleni felszólalásokat követően mintegy 40 képviselő elhagyta az üléstermet, nem vett részt a szavazáson s erről külön jegyzőkönyvet vett fel. A vitáról lásd NN 1920–1922. VII. 4–14. UTAK TRIANONHOZ
