Századok – 2020
2020 / 3. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Deák András Miklós – Somorjai Ádám OSB – Zinner Tibor: Menedékben. Amerikai diplomaták Mindszenty bíborosról, 1957–1970 (Erdődy Gábor)
664 TÖRTÉNETI IRODALOM mentáció bősége miatt nem valósulhatott meg az évről évre haladó kronologikus forrásközlés, ezért a tematikus válogatás mellett döntöttek, elkülönített blokkban tömörítve az Apostoli Szentszékkel folytatott követségi levelezés anyagát, valamint az amerikai elnököknek és vezető politikusoknak írt leveleket. A kötet különösen izgalmas és értékes részét alkotja a Duty Log, az ügyeletes tiszt kézi könyvének két (az eredeti angol és magyar) nyelven történt megjelentetése, amely igazi levéltári inventáriumként betekintést nyújt az érintett diplomaták szempontjaiba, egymás közötti kapcsolattartásába. Szabályozza a váratlan helyzetekben, a bíboros rendkívüli kezdeményezése esetén szükségessé váló halaszthatatlan teendőket, amikor az apparátus nem tartózkodik az épületben s az ügyeletes tisztnek kell azonnal cselekednie. A jogi tanácsadó bejegyzésében megállapítja: „A bíboros státusza nyilvánvalóan rendkívül kényes kérdést jelent – ugyanúgy, mint a követség helyzete – mindaddig, amíg a bíboros ott marad a menedékben.” Deák András Miklós a maga Bevezető jében az amerikai apparátus munkastílusát jellemezve azt emeli ki, hogy a vezetők és a munkatársak feltűnő nyitottságot mutattak egymás gondolatai iránt, a beosztottak szabadon kifejthették véleményüket. Kommunikációjukban ismeretlen volt a hivatalos vonalhoz történő ragaszkodás kényszere, az utasítások merev követése, a mellébeszélés, és úgy általában jellemző volt a bátor kezdeményező javaslatok megfogalmazása. Az amerikai diplomácia világosan látta és sosem tévesztette szem elől a magyar vonal prioritásait, „az amerikai–magyar kapcsolatok alakulását előbbre valónak gondolták Mindszenty bíboros sorsánál”, ami távolról sem jelentette azonban azt, hogy ne éreztek volna felelősséget a jövőjéért. A menedékes helyzetének kezelése során abból az alapelvből indultak ki, hogy az életveszély elől menekülő Mindszenty „humanitárius alapon” kapott menedéket (refuge), s következetesen kerülték a menedékjog (asylum/azilium) kifejezés használatát. A magyar viszonyok között eligazodva jól ismerték a Kádár-rendszer gondolkodását, s azt lépéseik meghozatalakor messzemenően figyelembe vették. A bíborost átmeneti vendégnek tekintették, és bár megkülönböztetett figyelemben és maximális udvariasságban részesítették, valójában mégis olyan kényszerhelyzetet teremtettek számára, amelyben nem engedélyezték a külképviselet bázisán végzett politikai vagy egyházi tevékenységét. Mindszenty sajátos világát kiválóan érzékeltette Alfred Puhan nagykövet megállapítása, mely szerint „igen mély emberi tragédiáról van szó, és ahelyett, hogy egyszerűen úgy tennénk, mintha a dolgok megváltoztathatatlanok lennének, szeretné megnézni, van-e lehetőség az előrelépéshez”. Zinner Tibor Amiről alig tudtunk valamit, avagy amit eddig elhallgattak című, 62 oldal ter jedelmű tanulmánya a források alapján levonható legfontosabb tanulságokat összegzi, amikor meglévő ismereteket megerősít, módosít/árnyal, illetve új felismerésekre irányítja a figyelmet, kronologikusan haladva a hercegprímás külképviseletre történő bemenekülésétől az eltávozásáig, tematikus csomópontok köré csoportosítva elemző mondanivalóját. A kialakult alaphelyzet lényegét abban határozza meg, hogy Mindszenty „utolsó szabadságharcosként” tollával igyekezett küzdeni „rab nemzete” fiaiért és leányaiért. Magatartását messzemenően befolyásolta az enyhülési politika következetes elutasítása, mivel szerinte az „nem szolgálja sem országa ügyét, sem az enyémet”. Írásainak tartalma nem esett egybe a Nyugat változó világpolitikai irányával, sőt attól folyamatosan távolodott, s a hidegháború oldódása dacos ellenállást váltott ki belőle. Mindszenty a washingtoni kormány hajthatatlansága miatt alkalmazott követségi szigor jegyében nem kapott engedélyt 1958-ban a pápaválasztó konklávén való részvételre, nem jutott el hozzá a meghívó 1959 nyarán a II. Vatikáni Zsinatra, nem kaphatta meg a Vatikánból küldött pápai és bíboros államtitkári üzeneteket sem, azaz nem kívánták elősegíteni a Szentszék és a bíboros közötti kommunikációt, és az általa írt levelekből is csak néhány jutott el a washingtoni címzettekhez. Az amerikai külügyminiszter, Dulles 1957-ben azt is megtiltotta, hogy az egyházi személyek közül bárki felkereshesse. Meglátogatását szigorú rendszabályok korlátozták (s tették
