Századok – 2020
2020 / 1. szám - A TÁRSADALMI MOBILITÁS KÉRDÉSEI MAGYARORSZÁGON - Ugrai János: Iskolai sikerek és társadalmi emelkedés. A sárospataki példa a 19. század első felében
ISKOLAI SIKEREK ÉS TÁRSADALMI EMELKEDÉS 66 seniorsághoz szükséges életkorba. 1799 és 1890 között Alsó-Zemplénben hét esperes lépett hivatalba, közülük három szerepel a seniori névsorunkban. Abaújban nyolcból kettő, Felső-Borsodban nyolcból kettő, Felső-Zemplénben ötből egy esperes rendelkezett seniori múlttal. Alsó-Borsodban tizenegy, Gömörben nyolc, Tornában négy, Ung egyházmegyében pedig négy esperes szolgált – egyikőjük sem volt diákvezér. Összességében tehát a korszakban megválasztott öt szuperintendens közül egy (20%), a megválasztott 55 esperes közül nyolc fő (14,5%) volt korábban a Sárospataki Református Kollégium seniora. Egyházkerületi főjegyzői hivatalt csak Apostol viselt. Egyházmegyei főjegyző lett Alsó-Zemplénben Baranyai József (1801), aki aztán nem emelkedett tovább. Az ő főjegyző-utódja, Somossi István két év múltán, 1829-ben esperessé választatott. Baranyaihoz hasonlóan az egyházmegyei jegyzőség volt Márkus György (1812) karrierjének a csúcsa is, aki Abaújban vitte ezt a hivatalt másfél évtizeden át. Közel 30 évig volt Alsó-Zemplén jegyzője Szekeres János (1831). Ha tehát a főnótáriusokat is az egyházirányítási elit tagjai közé soroljuk, akkor sem nő számottevően azoknak a köre, akiknek a seniorok közül ide vezetett volna az útja – csupán hárommal bővül 12 fősre ez a halmaz. 42 A tiszáninneni református szellemi elithez tartoztak még a kollégiumi profeszszorok és a nagyobb iskolák, gimnáziumok állandó tanárai. Ha azonban a kollégiumban tanárként elhelyezkedő egykori seniorokra vagyunk kíváncsiak, a vizsgált időhatárokat módosítanunk kell. Mivel a helyben nevelkedett professzorok általában a végzést és a peregrinációt követően azonnal állást kaptak Sárospatakon, előrébb kell hoznunk mind a kezdő, mind a záró dátumot az esperessé vagy püspökké emelkedéshez képest. Ennek megfelelően a Sárospatakon 1785 és1865 között tanári, professzori megbízatáshoz jutókkal számolhatunk. (A záró dátumot könnyű kikalkulálni, hisz az utolsóelőtti, 1847. évi senior, Orbán József 1862-ben jutott pataki főiskolai tanári megbízáshoz. A biztonság kedvéért indokolt néhány évvel kitolni a határt.) 1785 és 1865 között 72 tanár és professzor kinevezésére került sor a Bodrog partján. A harmaduk, mintegy 20-24 fő sorolható a középiskolai tanárok (humaniorum professzorok), kétharmaduk pedig az akadémiai tagozatok professzorai közé. A csaknem 50 sárospataki professzor közül mindössze hárman voltak 42 Ez azt is jelenti, hogy a máshol (pl. a Tiszántúlon vagy az erdélyi református egyházban) időről időre súlyos feszültséget okozó utódlás kérdése a Tiszáninnen területén nem volt napirenden. Azaz az egyházkerületi főjegyző automatikusan nem lépett előre a szuperintendens halálával. Lásd Lukács Olga: Az Erdélyi Református Egyház és a teológiai oktatás története a 19. század második felében. Kolozsvár 2007. 63–67. Ez nemcsak azt jelentette, hogy a Tiszáninnen nagyobb összhangban állt az ősi kánonokkal, hanem azt is, hogy itt az egyházkerületi–püspöki hatalom gyengébb volt, mint máshol.
