Századok – 2020
2020 / 3. szám - TÖRTÉNETÍRÓK - Erős Vilmos: Szabó István (1898‒1968) a magyar történeti irodalomban
ERŐS VILMOS 635 szociológiai módszerek alkalmazása. Különösen dicséri Szabó munkáinak forrásgazdagságát (oklevelek, urbáriumok, családi levéltárak, kataszteri térképek, nemesi névjegyzékek, periratok használata), ami Országos Levéltárbeli tevékenységével szoros összefüggésben áll. Hiányérzete talán csak az egyházi anyakönyvek nem kellő mértékű hasznosításával kapcsolatosan adódott.76 Wellmann szintén hangsúlyozza Györffy István és Kniezsa István szerepének hatását Szabó munkásságára. Kulcsfontosságúnak tekintem a Szabó István-i életmű értelmezésében Wellmann 1988-ra datálható írását/megemlékezését, amely korábban ismeretlen volt a szakirodalomban. 77 Az előadás apropója minden bizonnyal Szabó születésének 90. évfordulója volt, címe pedig Szabó István az agrártörténetíró . Ebben Wellmann kifejezetten Szabó mezőgazdaság-történettel összefüggő munkáira fókuszált, bár az életmű több egyéb vonatkozására is kitért. Wellmann értelmezésének legfőbb sajátszerűsége, hogy mindjárt a bevezetőben Szabót Tagányi Károly munkásságával állítja párhuzamba, akit szintén értek sérelmek és támadások. Wellmann további párhuzamként említi Tagányi és Szabó között az ellenük intézett támadásokat. Tagányi művei például nem találtak érdemleges visszhangra, s e miatti elkeseredésében a néprajz felé fordult. Tagányit később is érték sérelmek, támadások, az 1950-es években Molnár Erik bírálta a „földközösség”-ről vallott felfogását. Molnár ebben csak a tulajdon közösségét látta, s szerinte Tagányi nem hangsúlyozta eléggé a földesúri kisajátítást és a paraszti osztályharcot. 78 Szabó hozzá hasonlóan az Országos Levéltárban kezdte meg igazi történészi pályafutását, s mindez számára is igen széleskörű forrásanyag áttekintésére biztosított lehetőséget. Itt kapcsolódott be a Mályusz Elemér vezette népiségtörténeti kutatásokba is, ahol „igen bölcsen” a legkisebb megyét, Ugocsát választotta ki, s így el is készült munkájával, illetve ennek alapján kezdeményezte a parasztság történetével összefüggő forráskiadvány összegyűjtését. Wellmann felidézi a Szabó ellen 1948–1954 között megfogalmazott bírálatokat, hosszasan idézve a Spira György, Balázs Vera és Tibor, Sándor Pál által Szabó István ellen megfogalmazott vádakból. Tagányival ellentétben azonban Szabót nem törték meg a támadások, hiábavaló politikai természetű vitákba nem bonyolódott, így rövid idő múltán töretlen erővel folytatta a „történetíró messzetekintő alkotó munkáját”. Wellmann Szabó három agrártörténeti munkáját emeli ki: az Uradalmi gaz dálkodás és a jobbágybirtok a XVI–XVII. századbant; A prédiumot, illetve A magyar mezőgazdaság története a XIV. századtól az 1530-as évekig című köteteket. 76 Wellmann I.: Ismertetés i. m. 447. 77 Erős V.: Utak i. m. 54–62. 78 Uo. 58–59.
