Századok – 2020
2020 / 1. szám - A TÁRSADALMI MOBILITÁS KÉRDÉSEI MAGYARORSZÁGON - Ugrai János: Iskolai sikerek és társadalmi emelkedés. A sárospataki példa a 19. század első felében
UGRAI JÁNOS 61 eljutás reménye vezérelte tehát a beiratkozók egy jelentős részét. Ezt a kollégium intézményesített megoldásokkal segítette. Ilyen volt például az úrfi és inas diákok közötti különbségtétel, amely a társadalmi besorolástól független, vagyoni alapú differenciálást jelentett. A jómódú birtokos nemesi ifjak mellé inasdiákokat osztottak, akik az úrfiak körüli személyes teendők (cipőpucolás, vízhordás stb.) elvégzésével váltották ki tandíjuk és megélhetési költségeik nagy részét. Szintén szociális alapon jutottak szegényebb diákok kollégiumi közfeladatokhoz, s ezek a megfontolások fontos szerepet játszottak az egyházi ünnepek során a gyülekezetek körében elvégzendő adománygyűjtő feladatok szétosztásakor is. 27 Hogy mindezek milyen hatást gyakoroltak a kollégium társadalmi mobilitást erősítő–gyengítő funkciójának működésére, arra nehéz választ adni. Olyan famulusok és ezt a minősítést csupán helyhiány miatt el nem érő, de szintén szegény diákok csoportjának későbbi életét kellene rekonstruálnunk, akiknek az azonosítása is nehéz vagy lehetetlen. Az eddigi vizsgálatok azt mutatják, hogy a famulusnak besorolt diákok az 1816–1817-es tanévben a gimnázium első évfolyamán igen jelentősen, átlagosan négy évvel voltak idősebbek, mint az úrfiak. Az életkori olló a legfelső gimnáziumi osztályban viszont 1,1 évre szűkült. Ez azonban nem feltétlenül a mobilitás nagy mértékét bizonyítja, hiszen a csökkenés azáltal is előállhatott, hogy a túlkoros inasdiákok akár két-három év elmúltával is kiváltak a korabeli iskolai osztályokból, s nem rontották többé az életkori átlagot. Az viszont bizonyosnak tekinthető, hogy az inasdiákok kollégiumon belüli rangsorolása nem tükröz különösebb diszkriminációt: bár a tanulmányok megkezdésekor kimutathatóan jobb helyre rangsorolták az úrfiakat, akár egy-két év elteltével is jelentősen változhatott a diákok rangsora, s akkor már minden további nélkül megelőzhették őket az inasok. 28 A diákok tanulmányi emelkedését nyomon követő vizsgálataink másik tanulsága, hogy az akadémiai tagozat második-harmadik évétől körvonalazódik az, hogy kikből lehettek néhány évvel később éltanulók. A feltárt nyomokból és öszszefüggésekből arra következtethetünk, hogy a gimnáziumi tanulmányok során végig, s az akadémiai tagozat első egy-három évében is, bárkinek esélye lehetett a kiemelkedésre, mint ahogyan az akár éveken át az első tizedbe rangsorolt diákok is lesüllyedhettek alacsonyabb fokra. Mindezekben a belső iskolai mozgásokban nem tárhatók fel szoros korrelációk az érintettek társadalmi vagy földrajzi hovatartozása, vagyoni–jövedelmi viszonyai, illetve az emelkedés–süllyedés iránya 27 Hörcsik Richárd: A Sárospataki Református Kollégium gazdaságtörténete 1800–1919. Sárospatak 1996. 30–38. 28 Ugrai János: Úrfiak és inasdiákok – a társadalmi mobilitás elősegítése a 19. század első harmadában a sárospataki kollégiumban. In: Úr és szolga a történettudomány egységében. Társadalomtörténeti tanulmányok. In memoriam Vári András (1953–2011). Szerk. Gyulai Éva. Miskolc 2014. 93–103.
