Századok – 2020
2020 / 3. szám - TANULMÁNY - Mikó Gábor: Oszmánellenes hadjáratok lehetőségei a 16. század elején. Kísérlet Szrebernik, Szokol és Tessány várak visszahódítására 1513-ban
OSZMÁNELLENES HADJÁRATOK LEHETŐSÉGEI A 16. SZÁZAD ELEJÉN 584 bevetni.39 Miután tehát október első hetének végén még nincsen szó török táma dásról, október 30-ra ellenben már mindhárom vár elesett,40 az események három hétnél is rövidebb idő alatt játszódhattak le. Ezzel egybevágnak Velence budai követének, Antonio Suriannak a jelentései is, amelyek október elején még nem tudnak várostromokról, ellenben november elején már beszámolnak a három erősség elestéről.41 Árulkodó módon egyetlen olyan adat sem maradt fenn, amely akár a legkisebb utalást is tartalmazná arra, hogy a boszniai végek veszélyben volnának, vagy azokat fel kellene menteni. Miután Szrebernik Szabács és Jajca mellett a Nándorfehérvártól nyugatra fekvő három bánság egyikének központja volt, tudva, hogy nem a szultáni fősereg támadt a várra, továbbá azt is tudva, hogy a korabeli ostromtechnikák és egyes tűzfegyverek fejletlensége miatt az előny általában a védők oldalán volt,42 gyors eleste okkal igényel magyarázatot. Elsőként az oszmán birodalom közismerten nyomasztó túlerejét kell számításba venni. Ez esetben azonban nem csupán erről volt szó. 1512-ben a konkrét határszakaszon érvényes török túlerő meglétét azzal a téves nézettel szokták alátámasztani, hogy az oszmánok nem csupán Szreberniket, hanem a bánság teljes területét elfoglalták.43 Még érzékletesebbé tehető az oszmánok sikere akkor, ha beemeljük a képbe, hogy az akciót egyedül a boszniai pasa hajtotta végre, hiszen így arról lenne szó, hogy pusztán a saját csapataival felszámolt egy teljes határvidéki bánságot. Magam azonban a források alapján azt fogom bizonyítani, hogy minden korábbi feltevés ellenére nem beszélhetünk a bánság területének maradéktalan elvesztéséről. Ritkán emlegetjük, hogy a névadó Szrebernik várán kívül milyen erősségek is helyezkedtek el a bánság területén, pedig ezek története szolgáltatja a legfontosabb adatokat az oszmán térnyerésről. A területen keletről nyugatra haladva a következő várak és erődített helyek találhatók: Teocsák, Bijeljina, Barka, Szokol, 39 Sopron szabad királyi város története i. m. I/6. 282/261. számú dok., vö. Csermelyi, J.: Weispriach né háborúja i. m. 479. 40 A november 1-jei oklevélből adódó terminus ante quem-et még két nappal korábbra tolja az, hogy Ulászló már október 30-án azt a parancsot adta Szentgyörgyi Péter országbírónak, a Lánzsér elleni hadművelet főparancsnokának, hogy harc helyett egyezzen ki Weispriach Ulrich özvegyével. Emögött nyilvánvalóan a szreberniki várak elestének híre áll, hiszen a csapatokat, mint láttuk, nem sokkal később már a déli határra vezényelték. Lásd Házi Jenő: Határszéli viszályaink az osztrákokkal a Jagellók uralkodása alatt. In: A Bécsi Magyar Történeti Intézet Évkönyve 1. Szerk. Angyal Dávid – Károlyi Árpád. Bp. 1931. 59. 41 Wenzel G.: Marino Sanuto II. i. m. 230–231. – Az október 4-ei jelentésben csak az állítólag Horvátország ellen vonuló törökökről esik szó. A novemberi jelentés pontos dátuma nem ismert, csak annyit tudunk, hogy a hónap 22. napján iktatták Velencében. A jelentések kelte és az iktatás között általában három hét telt el, tehát Surian levele november legelején kelhetett. 42 Kiss L.: Nándorfehérvár i. m. 549.; B. Szabó János: A mohácsi csata. Bp. 2006. 32. 43 A csaknem teljes hazai mellett a horvát szakirodalomban is van példa erre a felfogásra, lásd az alábbi összefoglaló munkát: Ive Mažuran : Hrvati i Osmansko Carstvo. Zagreb 1998. 54.
