Századok – 2020
2020 / 3. szám - TANULMÁNY - Mikó Gábor: Oszmánellenes hadjáratok lehetőségei a 16. század elején. Kísérlet Szrebernik, Szokol és Tessány várak visszahódítására 1513-ban
OSZMÁNELLENES HADJÁRATOK LEHETŐSÉGEI A 16. SZÁZAD ELEJÉN 578 aki azonban ezek őrizetét elhanyagolta: sem elegendő katonát, sem elegendő élelmet nem tartott bennük. Ezt kihasználva Báli szendrői és Musztafa boszniai bégek csapataikkal körülzárták Szreberniket, és gyorsan kiéheztették a védőket. Az erősség elestének hírére Szokol és Tessány védői felgyújtották a váraikat, és harc nélkül elmenekültek. Istvánffy tudni vélte, hogy II. Lajos Matucsinait birtokelkobzással és számkivetéssel büntette – birtokai közül pedig a Valkó megyei Nevna4 várát Keserű Mihály boszniai püspök fivérének, Keserű Istvánnak ado mányozta. Mindezen eseményeket az 1520. esztendőbe helyezte. 5 Az első nagy országtörténetek szerzői, így például Katona István és Johann Christian von Engel is elfogadták Istvánffy közlését, igaz, az előbbi a történetet 1521-re datálta.6 Még a 19. század legelején előbukkant azonban egy új adat is: Pray György a bártfai levéltárból egy 1512 novemberében kelt oklevelet publikált, amelyben Ulászló arra hivatkozva kért ezer forint hadisegélyt a várostól, hogy Szrebernik és a hozzá tartozó egyéb várak „a napokban” gondatlan őrizet folytán török kézre kerültek.7 Istvánffy lendületes leírása azonban, úgy tűnik, még hos z szú ideig hihetőbbnek bizonyult az egyetlen okleveles adatnál. 8 Az Istvánffy- és a Pray-féle közlés egyeztetésére elsőként Thallóczy Lajos tett kísérletet. A jajcai bánság történetének feldolgozásakor úgy vélekedett, hogy a várak először 1512-ben estek el, ám ekkor a törökök – talán a magyarok ellentámadása folytán – még nem hagytak bennük állandó őrséget.9 Végleges el vesztésükre nézve elfogadta Istvánffy közlését, ám azt nem 1520-ra, hanem két évvel korábbra datálta.10 Erre jó oka volt: ismert és közölt ugyanis egy 1518-ban készült várjegyzéket az Acta Tomicianá ból, amely Szreberniket már a török kézen lévő végek között sorolta fel.11 Végül, miután 1978-ban Szakály Ferenc felhívta a szó, minderről bővebben lásd Esad Kurtović – Emir O. Filipović: Četiri bosanska Sokola. Gračanički glasnik (2011) 204–208. 4 Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. Bp. 1894. 285. – A várat a Matucsinaiak Mátyás adományaként nyerték el, lásd Tamás Pálosfalvi: The Noble Elite in the County of Körös (Križevci) 1400–1526. (Monumenta Hungariae Historica, Dissertationes.) Bp. 2014. 399. 228. jegyz. A Matucsinai család birtokairól röviden vö. még uo. 267. 2136. jegyz. 5 Nicolai Isthvanfi Pannoni historiarum de rebus Vngaricis libri XXXIV. nunc primum in lucem editi. Coloniae Agrippinae 1622. 88. Vö. Istvánffy Miklós Magyarok dolgairól írt históriája Tállyai Pál XVII. századi fordításában. S. a. r. Benits Péter. (Történelmi források 1.) Bp. 2001. 163. 6 Stephanus Katona: Historia critica. Tomulus XII. Ordine XIX. Budae 1793. 226.; Johann Christian von Engel: Geschichte des Ungrischen Reichs III. Wien 1813. 215. 7 Georgius Pray: Epistolae procerum regni Hungariae. Pars I. Posonii 1806. 81. (1512. nov. 17. Az oklevél fotómásolata: DF 217203.) 8 Pesty Frigyes: Eltűnt régi vármegyék II. Bp. 1880. 447.; Kiss Lajos: Nándorfehérvár bukása. Hadtör ténelmi Közlemények 2. (1889) 391.; L(eopold) Kupelwieser: Die Kämpfe Ungarns mit den Osmanen bis zur Schlacht bei Mohács, 1526. Wien–Leipzig 1899. 201. Vö. még 12. jegyz. 9 Thallóczy Lajos: Jajcza (bánság, vár és város) története 1450–1527. Bp. 1915. 200. 10 Uo. 213. 11 Uo. Oklevéltár 186. számú dok.
