Századok – 2020
2020 / 3. szám - MAGYARORSZÁG ÉS AMERIKA: TÖRTÉNELMI KAPCSOLATOK ÉS HATÁSOK - Deák András Miklós – Somorjai Ádám OSB: Mindszenty bíboros első amerikai „házigazdája”. Garret G. Ackerson, Jr. ideiglenes ügyvivő budapesti évei, 1957–1961
DEÁK ANDRÁS MIKLÓS – SOMORJAI ÁDÁM OSB 551 tikáni felkérése – a jegyzék második bekezdésében idézőjelek között szerepelt. Ezt a félreérthetetlen jelzést a magyar fél azonban elengedte a füle mellett, és csak a javasolt magyar–amerikai tárgyalásokra reagált, azokat jogászkodva és propaganda szólamokkal durván elutasította. 1958. október 16-án az intenzív levelezés újabb Ackerson-távirattal 86 foly tatódott: 87 a bíboros ugyan utasításként fogta fel a Kollégium üzenetét, azon ban megkérdőjelezte annak helyes mivoltát, azt állítva, hogy a Kollégium nem tudta figyelembe venni az összes releváns tényezőt. Ebből következően nem tartotta bűnnek, ha az utasításnak nem engedelmeskedik. Mindszenty gondolatmenetében az alábbi tényezők játszottak szerepet: 1. bebizonyosodott, hogy menlevél-ügyekben a rezsim szava megbízhatatlan; 2. annak a következményei, hogy nem tudna Magyarországra visszatérni; 3. vajon bölcs dolog lenne-e a hazáját előbb elhagynia, miközben a jelenleg rezsim van még hatalmon. A főpap véleménye szerint, ha feláldozná a jelenlegi helyzetét, az a kommunista rezsim végső győzelmét jelentené. Ez a tényező messze nagyobb súllyal esett latba a gondolkodásában, mint az, hogy részt vehet a konklávén, vagy az, hogy milyen munkát végezhetne, miután kijutott. Ackerson hozzátette: lehetséges, hogy a fenti érvelés nem realisztikus, azonban a bíboros mentalitásában és tapasztalataiban mélyen gyökeret vert. Ehhez hozzá kellett még számítani hosszú elszigeteltségének és a vatikáni kapcsolatok hiányának hatásait. Ezért kérte a bíboros Ackersontól az előző napon, hogy a magyar külügyi tárca megkeresése előtt kaphasson „direktívákat Rómától”. Ackerson rámutatott az „utasítás” és a „szabad akaratából” való távozás között feszülő ellentmondásra is. Felismerte azt is, hogy a menlevél vonatkozásában még akkor is komoly akadályok merülnének fel, ha a Kollégium egy második üzenetben megerősítené a döntését. Abban is kételkedett, hogy a magyar rezsim egyértelműen pozitív vagy negatív választ adna. Inkább a lehető legnagyobb mértékben nehezítené a dolgokat, miközben a világ közvéleményének megnyugtatására megőrizné az észszerűség látszatát. A dilemmát alaposan körüljáró ügyvivő következtetése: bármilyen formát öltsön is a menlevél, szükséges lesz, hogy azt a Department, a Kollégium és a bíboros megvizsgálja, és azonos véleményre jussanak. Ackerson ekkor tehát nemcsak azzal számolt, hogy megszületik a menlevél, hanem azzal is: a fenti három szereplőnek még arra is lesz ideje, hogy a kérdést megvizsgálja és egymás között egyeztessen róla. 86 Ackerson 1958. okt. 16-án kelt 134. sz. távirata alatt a Departmentbe, ismételve 8. sz. alatt a római amerikai nagykövetségnek: Bp Cardinal Files 1. d. 5. gy.; a Department példánya: Central Files, 4806 d., 846.413/10-1458. 87 Az anyag a Department 1400. sorszámú római táviratára hivatkozik, amely Bp. felé a 102. számot kapta.
