Századok – 2020
2020 / 3. szám - MAGYARORSZÁG ÉS AMERIKA: TÖRTÉNELMI KAPCSOLATOK ÉS HATÁSOK - Peterecz Zoltán: Royall Tyler és a magyar pénzügyi krízisek a két világháború között
PETERECZ ZOLTÁN 533 magyar fővárost és országot, biztosan megkönnyebbülést is érzett, hiszen végre új kihívások felé fordulhatott. 59 Nehéz biztosat állítani Royall Tyler Magyarországhoz és a magyarokhoz való viszonyáról azon a klisén túl, hogy kedvelt bennünket és a kultúránkat. Az nagy valószínűséggel kijelenthető, hogy e Kárpát-medencei térség, a Kelet–Nyugat mezsgyéje unikum volt addigi tapasztalatai során, hiszen korábban csak a nyugati világban élt. Magyarország volt az egyetlen nem nyugati ország, ahol hosszabb időt töltött, sőt, Franciaországon és Svájcon kívül sehol sem tartózkodott ilyen hosszú ideig Európában. A magyaroknak a világban elképzelt helyéről és fontosságáról, ahogyan azt Tyler érzékelte, álljon itt egy 1927-ből való levélrészlet, amelyben így fogalmazott: a magyar „emberek általában azt képzelik, hogy az egész földkerekség az ő kis különleges világukra szegezi a tekintetét”.60 Noha ez a másoktól is gyakran hallható vélemény látszatra ellentmond Tyler Magyarország iránti esetleges elfogultságának, ez a megnyilatkozása inkább a kivételek közé tartozik, mintsem jellemző volna rá a magyarokkal kapcsolatosan. Mindenesetre az tény, hogy a magyar nyelv elbűvölte. A főbb nyugati nyelvekhez képest egy teljesen más szisztémára épülő grammatikai rendszerrel találta magát szemben, amelyben az ősi magyar kultúrát vélte visszatükröződni, és amely számára a magyar lelkiség alapjait is megmutatta. Úgy gondolta ugyanis, a számos olyan szó, melyben ugyanaz a magánhangzó többször is előfordul, „a puszta, a sztyeppe és az alföld monotonitásának hatása”, mint például a „kereskedelem” szavunk. „Van [bármelyik fő európai nyelvben] egyetlen olyan szó is, amelyikben három vagy több szótag ugyanazt a magánhangzót használja?” – tette fel a kérdést. Tyler más észrevételeket is tett rólunk, kiemelte például a bizonyos magyarok körében tapasztalható „angol mániát”, ami elsősorban arisztokraták között az angol felsőbb osztály utánzásában jelentkezett. Megfigyelése szerint az „úriember” (gentleman) szót szinte kizárólag a britekre használták, és a németekkel való beszélgetés során sokszor már a pillantásuk is elárulta, hogy ez a fajta tulajdonság mennyire ritka a németek között. Rendszeres volt, hogy ezek a magyarok még egymás között is angolul beszéltek, aminek eredménye az igen szokatlan „Hunglish”, azaz a magyar idioszinkráziával telitűzdelt angol nyelv volt. A politikai dimenzióra kivetítve azonban ez a trend nem tudott érvényesülni. Az elvesztett területekért folytatott erőfeszítéseket csak Németországgal közösen lehetett valamilyen szintig megvalósítani, és amikor Magyarországnak „választania kellett aközött, hogy Németország megszállja vagy együtt menetel vele, akkor a menetelés mellett döntött”. De Tylerre mély benyomást tett, hogy ennek ellenére 1940 februárjában, amikor egy katonai bált tartottak az 59 Bliss-Tyler Correspondence. Royall Tyler Tyler Mildred Barnes Blissnek, 1937. dec. 19. (https:// bit.ly/2ywk08t, letöltés 2019. ápr. 3.) 60 Bliss-Tyler Correspondence. Royall Tyler Tyler Mildred Barnes Blissnek, 1927. szept. 25. (https:// bit.ly/2R7t3Dc, letöltés 2019. dec. 11.)
