Századok – 2020
2020 / 3. szám - MAGYARORSZÁG ÉS AMERIKA: TÖRTÉNELMI KAPCSOLATOK ÉS HATÁSOK - Glant Tibor: Segélyezés és politika. A kétoldalú amerikai–magyar kapcsolatok kialakítása 1919-ben
GLANT TIBOR 501 vala mint a békekonferencia közvetlen előkészítése során is. Ebből a munkából Wilson teljesen kizárta külügyminiszterét, Robert Lansinget, ami viszont feszültséget szított a Fehér Ház és a Külügyminisztérium között. Ráadásul Wilson a béke-előkészítő munkát is House-ra bízta, nem a külügyre. Az ezredes vezetése alatt működő Inquiry-csoport pedig az Osztrák–Magyar Monarchia kapcsán azzal zárta kutatásait, hogy végső jelentésében kiemelte: a wilsoni elveknek megfelelő – „tudományos”, igazságos és praktikus – határokat nem tudnak javasolni Közép-Európában; a Habsburgok birodalmának feldarabolása például a magyarok részéről biztosan irredentizmust fog szülni. Ezt az ellentmondást az amerikai elnök azzal próbálta feloldani, hogy a békekonferencia csak egyetlen békeszerződést alkosson meg, és ez hozza létre a Népszövetséget. A konkrét határokról ez az új Népszövetség döntsön majd, szakértők bevonásával, de csak ha a háborús gyűlölködés elült.24 (Erre a kérdésre a békekonferencia működése és az 1919 során rend szeresen módosítgatott magyar fegyverszüneti és demarkációs vonalak kapcsán még visszatérünk.) Az Amerikai Egyesült Államok két szempontból játszott kiemelten fontos szerepet az első világháborúban. Egyfelől biztosította a nyugati szövetségesek győzelmét előbb gazdasági, majd (a hadba lépést követően) katonai erővel is. Másfelől Wilson 14 (és az azt kiegészítő további kilenc, így összesen 23) pontja egy olyan új Pax Americana eljövetelét ígérte, amely egyértelműen elnyerte az európaiak többségének tetszését. Közel négy évnyi brutális háborúzás után mindenki szeretett volna tudományos alapon megtervezett, igazságos békét, nemzeti önrendelkezést, szabad kereskedelmet, nemzetközi együttműködést és nyílt diplomáciát. 1918 novemberében Wilson („az új világrend prófétája”) tehát ragaszkodhatott volna ahhoz, hogy az „amerikai békét” amerikai feltételek mellett, akár amerikai földön kössék meg.25 A belpolitikai válság miatt a döntést azonban House-ra bízta, ő pedig beleegyezett abba, hogy a békekonferenciát francia földön rendezzék meg, és hogy annak elnöke Georges Clemenceau francia miniszterelnök legyen. Ez egyben azt is jelentette, hogy ha Wilson elnök személyesen részt kíván venni az általa megálmodott „amerikai béke” megteremtésében, neki kell Párizsba utaznia. Hivatalban lévő amerikai elnök korábban azonban soha el nem hagyta az ország területét. A House-i alku ráadásul azt is jelentette, hogy ha Wilson el is utazik Párizsba, nem ő fog elnökölni a tárgyalások során. 24 Glant Tibor: Kettős tükörben. Magyarország helye az amerikai közvéleményben és külpolitikában az első világháború idején. (Amerika tegnap és ma 1.) Debrecen 2008. 221–249.; Az Inquiryről lásd Az Egyesült Államok útja Trianonhoz. Az Inquiry és Magyarország jövője, 1917–1918. Forráskiadvány. (Trianon-dokumentumok és tanulmányok 5.) Szerk. Glant Tibor. Ford. Glant Tibor – Balogh Máté Gergely. Bp. 2020. 25 Glant Tibor: A 14 pont története és mítosza. Külügyi Szemle 8. (2009) 4. sz. 84–99.
