Századok – 2020
2020 / 1. szám - A TÁRSADALMI MOBILITÁS KÉRDÉSEI MAGYARORSZÁGON - Borbély Zoltán: Nemesi stratégiák és társadalmi mobilitás Felső-Magyarországon a 17. század első felében
48 NEMESI STRATÉGIÁK ÉS TÁRSADALMI MOBILITÁS FELSŐ-MAGYARORSZÁGON cím mellett megkapta a tornai várat és a hozzá tartozó uradalmat.103 Monoky Miklós már birtokot sem kapott az 1625-ben elnyert bárósághoz. A diploma szövegéből megtudjuk, hogy már a tizenöt éves háborúban is Miksa főherceg mellett vitézkedett tíz lovas hadnagyaként és azóta is hűségesen szolgált.104 Monoky azonban birtokait és családi kapcsolatait tekintve a vármegyei köznemesi szintet is alig lépte át, viszont Zemplén megye egyik legrégebbi családjának tagja volt, amely fontos szerepet játszott a vármegye irányításában. Rangemelése tehát szintén olyan társadalompolitikai eszköznek tekinthető, amelynek segítségével II. Ferdinánd közvetett módon igyekezett befolyását erősíteni a Bethlen Gábornak átadott területeken. 105 Ugyanezt a célt szolgálhatta Kun László és Lónyay Zsigmond főnemesi rangemelése is, akik azonban már az erdélyi fejedelem köreihez tartoztak. A rozsályi Kun család a Károlyiakkal szinte azonos súlyú szatmári família volt, de a református felekezet iránti elkötelezettségük, illetve az 1610-es évektől következetesen épített családi kapcsolataik is erős erdélyi orientációt mutatnak.106 Kun László 1619-től Bethlen Gábor szatmári főkapitánya, majd Szatmár vármegye főispánja volt. Ez utóbbi méltóságot sikerült a családban tartani egészen annak kihalásáig. Jelentősebb anyagi gyarapodásukat Bethlen Gábornak, majd I. Rákóczi Györgynek köszönhették. 107 Hasonlóan tehetős köznemesi családként jellemezhetők a Lónyayak is. Birtokaik súlypontja elsősorban Bereg és Kraszna megyékre esett, de a Partiumban és a Tiszától nyugatra is rendelkeztek érdekeltségekkel. Családi kapcsolataik legalább ilyen szerteágazóak, amit az igen bőséges gyermekáldás is elősegített.108 Ha csak a bárói rangemelésben részesített Lónyay Zsigmond legközelebbi rokonait vesszük sorra, akkor a sógoraiként a Barkóczy, Nyáry, Kendeffy, Kapy, Perneszy, Bakos családokkal találkozunk. De a Varkocs Margittól született három lányának a férjei között, akiknek a kiválasztásában már Lónyay Zsigmond saját akarata tükröződik, ott találjuk a magyar és erdélyi arisztokrácia tagjait egyaránt: Wesselényi Istvánt, Kemény Jánost, Csáky Istvánt, Telegdy Istvánt és Bocskay 103 Torna várának adományozása: MNL OL A 57 VII. fol. 115.; bárói rangemelése: MNL OL A 57 VII. fol. 144–146. 104 MNL OL A 57 VII. fol. 522–524. 105 Zemplén vármegye politikai súlyát mutatja, hogy 1638-ban Bocskai István zempléni főispán is hasonló okokból kaphatott bárói címet. Lásd Rüsz-Fogarasi Enikő: Bocskay István, a Zemplén megyei főispán. Turul 82. (2009) 65–69. 106 Koroknay Gyula: A rozsályi Kún-epitáfium beszélni kezdett. In: A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. Szerk. Almássy Katalin – Istvánovits Eszter. Nyíregyháza 2001. 411–418. 107 A család utolsó férfi tagjának, Kun Istvánnak 1659-ben kelt végrendelete részletesen beszámol a fejedelmeknek teljesített szolgálatokról és ezek jutalmáról: KO. IV. 369–390. 108 Doby Antal: Lónyay Család. Nagy Lónyay és Vásáros Naményi gróf, báró és nemes. Bp. 1895. 7–51.
