Századok – 2020
2020 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - IN MEMORIAM - Ormos Mária (1930–2019) (A. Sajti Enikő)
444 IN MEMORIAM ORMOS MÁRIA (1930–2019) Franciaország a kutyát sem érdekelte”. Annál szélesebb szakmai és közérdeklődést váltott ki a „tiltott témát”, Trianont elemző Padovától Trianonig című, 1983-ban megjelent, majd több kiadást is megért munkája. Már ezt megelőző írásában, a marseille-i merényletről szóló könyvében is számos korabeli, „közkézen forgó” állítást tárgyalt – szokatlanul kritikus szemmel – új források segítségével, új megközelítésben. Ez a metódus egyébként egész munkásságára jellemző volt. Életrajzi kötetei, különösen a Mussoliniről és Hitlerről szóló munkái, nemcsak szakmai hírnevét erősítették meg, de jelentős közönségsikert is arattak. Az új kérdésfelvetések, megközelítések, a korabeli ideológiai keretekből történő kilépés, a tabuk döntögetése számos esetben komoly szakmai, sőt politikai vitákhoz vezettek. Ebben a vonatkozásban elsősorban az Incze Miklóssal közösen írt munkáját, az 1976-ban megjelent Európai fasizmusok kötetét kell említenünk. Két forráskiadásáról is feltétlenül szólnunk kell: a médiavezér Kozma Miklós „véletlenül” megtalált iratairól (Egy magyar médiavezér: Kozma Miklós I–II.), illetve az Ádám Magdával közösen publikált Francia diplomáciai iratok a Kárpát-medence történetéből című háromkötetes forrás gyűjteményről, amely a korábban franciául közzétett ötkötetes munka magyar vonatkozású iratait tartalmazza. Mindkét munkáját komoly szakmai elismerés kísérte, és a fentebb említettekkel együtt a magyar történetírás legfontosabb eredményei között tartjuk számon. Élete utolsó éveiben, hatalmas tudására támaszkodva „szakmai kirándulásokat” tett, „kalandokba” bocsátkozott, kilépett „a gondosan lábjegyzetelt, hivatkozásokkal telített szövegek világából”. E kirándulások egyikéről, a Föld felfedezéséről és meghódításáról szóló történet pár éve már megjelent, arra a szellemi utazásra azonban, amit 800 és 1500 között tervezett megtenni a Föld körül, betegsége, majd halála miatt már sajnos nem kerülhetett sor. Tudományos teljesítményét a szakma előbb akadémiai levelező tagsággal ismerte el, 1993-ban pedig a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választották. A kilencvenes években az MTA Doktori Tanácsának tagja, 2002 és 2005 között pedig az MTA II. Osztályának elnöke, 2008 és 2011 között a Századok folyóirat szerkesztőbizottságának elnöke volt. Sokszor elmondott, leírt kutatói krédója szerint a „visszapillantó tükröt a ma történészének keze igazgatja”, és a kutató munkáját leginkább ahhoz a „rendőrnyomozói eljáráshoz” hasonlította, amikor a nyomozó „kihűlt nyomot” próbál követni. „Miután a történész összeszedte az összes fellelhető maradványt egy pókhálós sarokban megbúvó cetliig – írta egy helyen –, olyasfajta munkát kell elvégeznie, mint amilyet a régészeti restaurátor végez, amikor a
