Századok – 2020
2020 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Juhász Balázs: A „Badoglio-terv” és utóélete az első világháború utáni olasz külpolitikában
A „BADOGLIO-TERV” ÉS UTÓÉLETE AZ ELSő VILÁGHÁBORÚ UTÁNI OLASZ KÜLPOLITIKÁBAN 426 biztosításában is részt vett. Az olasz szállítmányok közül többet lefüleltek, amelyek következménye szinte minden esetben diplomáciai botrány lett, és az olasz hatóságok vizsgálatot indítottak. Az erről szóló dokumentáció egy részét Réti György megtalálta és lemásolta, illetve az 1919. augusztusi összefoglaló jelentést egy rövid írásában ismertette. Réti ezt Finzi-dossziéként azonosította, ami egyrészt hibás, ugyanis a Tanácsköztársaság és az olasz hatóságok közötti tárgyalások sokkal több tényezős kapcsolatrendszerben folytak, mintsem hogy az erről készült beszámolót kizárólag Finzi nevével lehessen fémjelezni, abban viszont igaza volt, hogy a jelentés számos fontos információt tartalmaz Finziről. Többek között azt is meg lehet ebből tudni, hogy a II/1. a) pont szerint Cesare Finzi alezredes 1918 decemberétől Budapesten is működtetett egy kisebb, fedett tevékenységet folytató központot, amelynek segítségével jugoszláv területről érkező, szerbellenes megmozdulásokról szóló cikkeket helyezett el a Népszavá ban, Az Estben és a Budapesti Hírlap ban. 18 Ugyanő áttételes módon pénzelte a magyar és orosz bolsevik agitátorokat, akiknek a szlovén, horvát és szerb területen állomásozó jugoszláv csapatok körében kellett terjeszteniük a nézeteiket. A beszámoló azzal támasztotta alá e megbízások jogosságát, hogy megegyeztek a „Finzi alezredesnek adott, Jugoszláviában végrehajtandó tevékenységről szóló útmutatásokkal”. A II/2. b) pont szerint Finzi 1919. március végén, már a Tanácsköztársaság kikiáltása után került Magyarországra, ugyanis váratlanul el kellett hagynia Jugoszláviát, ahol különleges megbízatást teljesített, és a rendőrség le akarta tartóztatni. Gépjárművével Makó felé tartott, ahol megállították a magyar hatóságok, de valószínűleg nála lehettek a kért hivatalos ajánlólevelek és igazolványok (lásd a mellékletek 3. számú dokumentumát), ugyanis mindenféle nehézség nélkül továbbengedték. Ekkor került Budapestre, ahol rögtön felvette a kapcsolatot Kun Bélával, és csatlakozott a magyar–olasz kereskedelmi tárgyalásokhoz. 19 18 A felsorolt napilapokban valóban megjelentek beszámolók a horvátok elégedetlenségéről, illetve a jugoszláv egység erőltetett mivoltáról, amely akár a „népek börtönévé” is válhat. Ezekre egy-egy példa: A horvát parasztpárt a délszláv nép egyesülése ellen. Az Est, 1919. február 21. 2.; A horvátok köztársasági mozgalma. Népszava, 1919. február 5. 4.; Mi van túl a Dráván? Budapesti Hírlap, 1919. március 16. 1. Emellett viszont olyan hírek is megjelentek, amelyek a horvát–olasz feszültségekről szóltak, például: Tüntetés Zágrábban az olaszok ellen. Budapesti Hírlap, 1919. március 19. 5. Ráadásul lehetetlenség utólag kideríteni, hogy melyik cikket rendelte meg Finzi. Így viszont nem lehet mérni a propaganda hatékonyságát. 19 A mikrofilmmásolat őrzési helye: Politikatörténeti Levéltár, Külföldi levéltárakból származó magyar vonatkozású iratmásolatok, Nyugat–Európa és az Amerikai Egyesült Államok levéltárai, Olaszország. 1. Az eredeti anyag jelzete: Archivio Storico Diplomatico del Ministero degli Affari Esteri, Affari Politici 1919–1930. (a továbbiakban: ASDMAE AP 1919–1930) 1738., illetve Archivio Ufficio Storico dello Stato Maggiore dell’Esercito, Commissione Interalleata di Parigi (a továbbiakban: AUSSME E–8) 116, 2. Inchiesta sulle relazioni di Autorità Militari Italiane con l’Ungheria bolscevica, 1919. augusztus. Réti beszámolóját minderről lásd Réti György: A Magyar Tanácsköztársaság és Olaszország kapcsolatai. Élet és Tudomány 30. (1975) 12. sz. 543–545.
