Századok – 2020
2020 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tamás Ágnes: A csehek ábrázolása a magyarországi élclapokban a 19. század második felében
A CSEHEK ÁBRÁZOLÁSA A MAGYARORSZÁGI ÉLCLAPOKBAN A 19. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN 422 az osztrák–magyar gazdasági kiegyezés kapcsán jelezték, hogy a kvótaemeléssel nem értenek egyet, s addig nem is valószínű, hogy mód lesz a kvótatárgyalásokra, amíg a bécsi parlamentben az obstrukció ellehetetleníti a munkát. Kárörvendően nyugtázták, hogy Ausztriában még tarthatatlanabb a parlamentarizmus helyzete, mint Magyarországon, már csak azért is, mert Bécsben az uralkodó a rendeleti kormányzás bevezetése mellett döntött, amire a decemberi alkotmány lehetőséget adott, a magyar kiegyezési törvény azonban nem. Láthattuk, hogyan kapcsolták össze az élclapok az ausztriai belügynek számító cseh nyelvrendeletek vitáját az osztrák– magyar közös ügynek számító kérdésekkel. Azt sugallták a magyar olvasóknak, hogy a parlamenti munka Magyarországon még mindig jobban működik, mint Bécsben. Nem hallgatták el azonban a hazai obstrukció bénító hatását sem: a Borsszem Jankó két részből álló, „Miniszterek nyelvbajban” című karikatúráján Badeni a csehvel küzd, aki nem akarja megenni a „német nyelv” feliratú, nem túl gusztusos ételt, és rátámad Badenire, Magyarországon pedig Bánffy Dezső miniszterelnök van torkig az agyonbeszéléssel, így inkább nem kér enni. A táplálékot Justh Gyula függetlenségi-ellenzéki politikus tálalja fel, aki az obstrukciót vezette. 93 Mindkét tányéron a baj, a nyelvkérdés és az obstrukció egyaránt piócaként, nemkívánatos eledelként, vérszívóként tűnik fel. A magyar humoros sajtóban így kapcsolódott össze egy ausztriai belügy a magyarországi belső politikai problémákkal. THE REPRESENTATION OF THE CZECHS IN HUNGARIAN SATIRICAL PAPERS IN THE SECOND HALF OF THE NINETEENTH CENTURY by Ágnes Tamás SUMMARY The paper explores the ways in which the Czechs were represented in two Budapest-based satirical papers: one pro-government (Borsszem Jankó: 1868–1869, 1871, 1890–1891, 1897– 1899), and one opposition (Az Üstökös: 1860–1861, 1867–1869, 1871, 1890–1891, 1897– 1899) in the periods investigated. It analyses how these Hungarian papers portrayed the Czech-Austrian-German conflicts, and the features that these portreys may have attributed to the Czechs (such as stupidity, aggression, panslavism, Hungarophobia, etc). It also examines the view that these satiricalperiodicals communicated about Czech politicians and their country to their audience. Finally, the author explores the representation of Czech-Hungarian relations and the influence of the Transleithan conflicts in the period of Austro-Hungarian quota negotiations, and also discusses how the satirical papers used the Czech-Austrian disputes to manipulate Hungarian public opinion. 93 Borsszem Jankó, 1897. augusztus 1. 9.
