Századok – 2020
2020 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tamás Ágnes: A csehek ábrázolása a magyarországi élclapokban a 19. század második felében
A CSEHEK ÁBRÁZOLÁSA A MAGYARORSZÁGI ÉLCLAPOKBAN A 19. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN 404 Csehek és az osztrák-német–cseh konfliktusok a magyarországi élclapokban A csehek jellemvonásai, a cseh–osztrák-német összetűzések Azok a tulajdonságok, amelyekkel a cseheket jellemezték a magyar élclapokban, illetve azok a motívumok, amelyeket a csehekkel kapcsolatban használtak, általában mind az 1860–1870-es, mind pedig az 1890-es években feltűntek. Kevés olyan vonást említhetünk, amely csak az egyik időmetszetben szerepelt volna. Ezek egyike ugyanakkor viszonylag általános tulajdonság: szinte mindegyik magyarországi nem magyar nemzetiségi mozgalomhoz kapcsolódóan felmerült az 1860-as évek elején a tájékozatlanság, a butaság képzete.15 Egy cseh cseléd pél dául egy történet szerint nem tudta, hogy mi az a Garibaldi, 16 egy másik pedig, miután gazdája, nem tudván részt venni egy ebéden, utasította, hogy menjen el, köszönje meg a a vendéglátást és csomagoltasson a gazdasszonnyal az ételből, a bárónéval az összes ebédet elcsomagoltatta.17 Mindkét történetben a csehek kapcsán a „szamár” jelzőt használták a szerzők. Ugyancsak kizárólag az 1860-as években bukkant fel egy-két történetben a csehek tipikusnak vélt magyarországi foglalkozása: „privátdinerek”, szolgálók.18 Csak az 1890-es években tűnnek fel a képeken és a szövegekben az orvos–beteg szituációk és különböző betegségek, amelyek a csehek állapotára, a bécsi parlamentbeli vagy a monarchiabeli kritikus helyzetére, valamint a nyelvrendeletekre utalnak. Egy karikatúrán például a cseh beteg gyermek nem hajlandó bevenni dr. Riegertől az orvosságot („Decoctum Germanicum”), míg az osztrák-német szorgalmasan szedi dr. Taaffétól a „kiegyezésgyógyszert” („Decoctum Bohemicum”).(1. kép) 19 Egy később publikált írásban („Dr. Kórsághy egyetemi tanár diagnózisai”) a beteg a Monarchia, illetve az osztrák-német parlament a csehországi nyelvrendelet miatt: 15 Az etnikai humor egyik, szinte univerzális jellemzője, hogy használja az okos–buta ellentétpárt egyszerű, hétköznapi szituációkban bizonyítva a „másik” csoport szellemileg alárendelt szerepét. Christie Davies: Ethnic humor around the world. A comparative analysis. Bloomington–Indianapolis 1990. 10–101. A kulturális, intellektuális felsőbbrendűség azonban úgy is kifejezhető, ha csak a „másik”, a butaként jellemzett fél tűnik fel a történetben. Azzal párhuzamosan, ahogy a konfliktusok éleződtek a nem magyar nemzetiségi mozgalmakkal az 1890-es években, eltűnt az ‘ostoba’ jelző a vizsgált korpuszból, és specifikusabb jellemvonásokat tulajdonítottak egy-egy csoportnak (például vérszomjas szerb). Ez történt a csehek esetében is. 16 Az Üstökös, 1861. február 9. 47. 17 Az Üstökös, 1861. március 23. 93. 18 Az Üstökös, 1861. február 16. 51.; Az Üstökös, 1861. február 9. 47.; Az Üstökös, 1868. május 30. 176. 19 Decoctum: ‘főzet’ latin.
