Századok – 2020
2020 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - IN MEMORIAM
BÁCSATYAI DÁNIEL 375 teológiára. A fenti magyarázatkísérletek közös gyengéje azonban az, hogy hiányzik belőlük a kéziratok túlnyomó többségét jellemző ciszterci szál. Az olvasmányélmények renden belüli terjedését elsőre könnyű lenne azzal a ciszterciekre jellemző közismert sajátossággal magyarázni, hogy apátságaik elöljáróinak évente meg kellett jelenniük a citeaux-i rendi káptalanon. Az említett gyűlések kétségtelenül a szellemi érintkezések természetes fórumaiként szolgáltak az Európa távoli sarkaiból érkező rendtagok számára. Az újabb kutatások azonban azt valószínűsítik, hogy Cerbanus és Petrus Lombardus működése idején a rend centralizációja még korántsem érte el azt a szintet, amely a cisztercieket később híressé tette. Az első generális káptalanok csak az 1150-es évektől adatolhatók, s a gyűléseket még ekkor sem jellemzi a teljes körű részvétel igénye és a későbbi statútumokban jelentkező, mindenre kiterjedő figyelem: 1190-et megelőzően csak két olyan rendelkezés ismeretes, amely egy-egy leányapátság ügyeit érinti – s e kettő is az 1180-as években keletkezett és Citeaux közvetlen filiá ira vonatkozik. 58 Az 1140-es években tehát még csak korlátozottan számolhatunk a ciszterci generális káptalan kultúraközvetítő hatásával. Így – zárásképpen – egy másik válaszlehetőséget szeretnék az olvasók elé tárni arra vonatkozóan, hogy miként is kerülhettek szövegeink mindössze néhány esztendő leforgása alatt a clairvaux-i ciszterciek könyvtárába, és hogyan válhatott oly korán – már 1154 előtt – a De orthodoxa fidei Cerbanusnak tulajdonított fordítása Petrus Lombardus olvasmányélményévé. 1147-ben a champagne-i Troyes püspöke egy székhelye közelében található plébániát adományozott egyik klerikusának, Petrus Manducatornak.59 Az adományt írásba foglalták, szövege pedig fenn is maradt a troyes-i Szent Péter székesegyház kartuláriumában. A dokumentum a dátumformula szerint abban az esztendőben kelt, amikor VII. Lajos francia király útra kelt, hogy a szaracénokkal harcoljon, azaz keresztes hadjáratra indult. Az oklevél három jellemzője tarthat számot az érdeklődésünkre. Az első magának a püspöknek, Henriknek a személye. A második, hogy az adományra azt követően került sor, hogy a püspök visszatért Magyarországról (post re ditum nostrum de Hungaria). A harmadik pedig az adományt elnyerő Petrus Manducator, ismertebb nevén Petrus Comestor alakja, aki troyes-i klerikusként, majd a székesegyház dékánjaként ezekben az években kezdte meg pályáját, hogy aztán a párizsi káptalani iskola tanáraként és a Historia Scholastica szerzőjeként mint a középkor egyik legnépszerűbb írója váljon ismertté. 58 Constance Hoffman Berman: The Cistercian Evolution. The Invention of a Religious Order in Twelfth-Century Europe. Philadelphia–Oxford 2000. 50. 59 Cartulaire de Saint-Pierre de Troyes. Chartes de la Collegiale de Saint-Urbain de Troyes. Collection des principaux cartulaires du diocèse de Troyes 5. Èd. Charles Lalore. Paris–Troyes 1880. 17–18.
