Századok – 2020
2020 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - IN MEMORIAM
363 SZÁZADOK . () . SZÁM Bácsatyai Dániel CERBANUS ÉS A CISZTERCIEK * Az európai szellem 12. századi reneszánszként ismert felpezsdülése elképzelhetetlen az új ismeretek reményében vándorútra kelő arisztokrata diákok nélkül. Az előkelő studensek azután sem feledkeztek meg a tudományok műveléséről és egykori diáktársaikról, miután a műveltség központjait elhagyva hazájukban magas egyházi méltóságok birtokosai lettek. A Babenberg-dinasztia családi krónikájának valamivel 1177 után alkotó szerzője igencsak jellemző leírást őrzött meg a Német–római Birodalom keleti végeiből Párizsba tartó előkelő diákokról. A klosterneuburgi évkönyv által fenntartott krónika sűrűn idézett sorai szerint a német diákok Ottó, a későbbi freisingi püspök-történetíró – III. (Szent) Lipót osztrák őrgróf fia – vezetésével érkeztek francia földre: „Az ötödik fiút, Ottót a szabad művészetek elsajátítására adták, és – miként az írásaiból kitűnik és a jövőben is ki fog tűnni – jeles klerikussá vált. Amikor Klosterneuburg első prépostja, Ottó meghalt, a még diákoskodó Ottót apja ennek az egyháznak a prépostjává tette, helyettesének pedig egy Opold nevű vikáriust nevezett ki. Majd saját kincstárából és annak az egyháznak a jövedelmeiből, amelynek az élére helyezte, járadékot biztosított számára és Párizsba küldte tanulni. Amikor Ottó néhány év múlva visszatért egyházába, tudniillik Klosterneuburgba, ereklyéket hozott magával, amelyeket apja, az őrgróf a nép és a klérus részvételével tartott ünnepi körmenet keretében tiszteletre méltó módon Szűz Mária oltárára helyeztetett, hogy ott a leggondosabban őriztessenek. Azért pedig, hogy örökké annál az egyháznál maradjanak, nem akarta elárulni, mint mondják, hogy az ereklyék kitől származnak. Miután Ottó néhány napot ott töltött, ismét visszatért az iskolába. Miután a tanulmányokra előírt idő letelt, haza sietett, s amikor egy éjszakát a morimond-i apátságban töltött, tizenöt társával együtt, akik a legválogatottabb klerikusok közé tartoztak, szerzetesi fogadalmat tett. Közülük mindenki különféle méltóságokra emelkedett, miképpen egyiküktől, Frigyestől hallottam, akit magát is Baumgartenberg apátjává, majd pedig Magyarországon püspökké választottak.” 1 * A tanulmány az Árpád-ház Program VI/5. számú, Diplomata Hungariae antiquissima II. című alprogramjának támogatásával készült. 1 Monumenta Germaniae Historica. Scriptores. I–XXXIX. 1826–2009. (a továbbiakban: MGH SS) IX. 611. A morimond-i jelenet művelődéstörténeti tanulságairól lásd Joachim Ehlers: Otto von Frei sing. Ein Intellektueller im Mittelalter. München 2013. 15–16. [A fordítás a szerző munkája.] KÖZLEMÉNYEK
