Századok – 2020
2020 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Joó András: A „nemzet aranya”. A „Kállay Alap” története – tények és kérdőjelek
A „NEMZET ARANYA” 358 A magyar állam érvelése abból indult ki, hogy a kormány képviselői legitimnek tekinthetőek, így jogosultságuk az állami vagyonhoz való hozzáférésre megkérdőjelezhetetlen. Ezt erősítette, hogy Gordon utódjától a szokásos diplomáciai agrément-t a svájciak nem tagadták meg, és még csak nem is késleltették. (Közben párhuzamosan zajlott egy másik per is a magyaréhoz hasonló román célvagyon kapcsán, amely nyilvánvalóan hatást gyakorolt a perben vitt ügyvédi taktikára.) Gordon augusztusban a saját széfkulcsát bírósági letétbe helyezte. A külügyminisztériumban felmerült, hogy „meg nem becsülhető vagyonérték” tárgyában pereljenek, de erről talán azért tettek le, mert a jóval nagyobb értékű román alap esetében igen magas perköltséggel számoltak.103 Gordon ügyvédjé nek érvelése szerint magyar közjogi kérdésről volt szó, amelyben a svájci polgári eljárásjog alapján valójában nem is lehetett volna ítélkezni, a lényeg pedig az volt, hogy az Alap az „alkotmányosan” kinevezett miniszterelnököt illette. Erre persze a peres fél könnyen érvelhetett azzal, hogy Tildytől nyerte megbízatását mind Nagy, mind pedig utódja, Dinnyés Lajos. Alapvetően tehát a köz- és magánjogi megközelítés ütközött, ami az Alap létrejöttét illetően is fontos volt. Gordonék a közjogi kérdést állították a középpontba az elhúzódó per során, emellett pedig hangsúlyozták, hogy magánemberek (bankárok, pénzemberek és iparvállalatok) bocsájtották a vagyont eredetileg Kállay rendelkezésére, az pedig nem kerülhetett a Sztójay-kormány kezére sem, annak ellenére, hogy azt szintén az akkori legitim államfő nevezte ki, és képviselőjét Svájcban hivatalosan is elismerték. Azt is aláhúzták, hogy az átadott arany személyhez kötött miniszterelnöki rendelkezési alap volt és maradt. Szerették volna Bakách-Bessenyeyt, Radvánszkyt vagy Kállayt megidéztetni, de ők egyetlen egyszer sem léptek fel a per során tanúként. 104 A berni eljárás áthúzódott a következő évre, majd szövetségi szinten folytatódott, így a fellebbviteli tárgyalásra már 1949 februárjában került sor a Szövetségi Bíróság (Bundesgerichtshof) előtt, Lausanne-ban. Újabb tárgyalás zajlott le március elején, ekkor pedig gyors döntés született a felperes magyar állam javára, s 103 Száll József feljegyzése a Gordon Ferenc és a magyar állam között svájci bíróság előtt folyó per állásáról, 1947. aug. 14., illetve előtte Pro domo külügyi feljegyzés, 72/8.res/48 sz. dátum nélkül. MNL OL XIX-J-1-k, A KÜM általános iratai, Svájc, 32. doboz 244. tétel, admin. iratok: vagyonjogi ügyek.; Lifschitz előzőleg felszólította a bankot, hogy biztosítsa a széfhez való hozzáférést Szállnak, de a trezor bérleti szerződésének kikötésére hivatkozva elutasították, jelezve, hogy jogi szempontból szerintük a tartalom tulajdonjoga irreleváns a szerződéssel szemben. Lásd uo. Lifschitz a Schweizerische Kreditanstalthoz, 1947. júl. 19. 104 Előbb hivatkozott pro domo feljegyzés, 72/8.res/48 sz., Fehr ügyvéd alperesi állásfoglalása (an den Apellationshof des Kantons Bern III. Zivilkammer), 1947. aug. 2., és a későbbi összegző válasz a felperesnek, 1947. dec. 2. MNL OL XIX-J-1-k A KÜM általános iratai, Svájc, 32. doboz 244. tétel, admin. iratok: vagyonjogi ügyek.; Bakách-Bessenyey György Michael M. Platsmanhez a „Varga versus Credit Suisse” tárgyában, 1957. febr. 21. KGY.