Századok – 2020
2020 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Joó András: A „nemzet aranya”. A „Kállay Alap” története – tények és kérdőjelek
JOÓ ANDRÁS 337 Wettstein azon az állásponton volt, hogy a megbízatásuk mindenekelőtt politikai természetű, így legalábbis az egyet nem értés tényét az intézkedéseknél szükséges rögzíteni. Bakách-Bessenyey ezzel szemben úgy vélekedett, hogy a politikai együttműködés berni hivatali elődjével az Alap céljai miatt eleve nem lehetséges, mivel azokat a német megszállók által diktált magyar politikával szemben (az angolszász hatalmak képviselőivel kooperációban) folytatott manőverek révén lehetett volna csak megvalósítani. Ezekbe Wettstein aktív bevonását – véleménye szerint – nem lehetett elképzelni, még akkor sem, ha róla korábban „alaptalanul” gondolták, hogy németbarát. Elődje és az ő felfogása közti különbségre Kállay előtte – állítólag – többször „rámutatott”, így szerinte politikai együttműködésre a miniszterelnök „nem gondolt”, hanem pusztán az „anyagi kérdések” közös irányítására. Kállay Radvánszky Antalon keresztül Svájcba továbbított, egyértelműen politikai tartalmú szóbeli kiegészítő üzenetét azonban mindhárom megbízotthoz intézte, így azon előfeltevése mégiscsak szilárd lehetett, hogy a három személy a lényeges politikai ügyeket egységesen ítéli majd meg.46 1944. március 12-én Kállay ugyan akkor még egy külön, senki mással meg nem osztott tartalmú, kizárólag kézzel papírra vetett levelet küldött Bakách-Bessenyeynek. Ez a címzetthez éppen elért még, de – minden bizonnyal – csak a megbízottak március 14-én tartott találkozója után. A levél a politikai kérdéseket és a legitim képviselet jellemzőit járta körül, de csupán általános direktívákat fogalmazott meg, semmit sem közölve a megbízottak egyéni nézeteinek összehangolásáról. Általános célként Kállay egyértelműen a „németekkel hadban álló nemzetekhez” való csatlakozást jelölte meg. 47 Bakách-Bessenyey Kállayhoz március közepén írt levelének fogalmazványa leszögezi, hogy ő és nyugalmazott követ elődje „teljesen eltérő” politikai álláspontot foglalnak el, emiatt a legalapvetőbb kérdések (így például egy budapesti rezsimváltozás) ügyében is kétségbe vonta, hogy közös döntésre képesek lennének. Azt szintén rögzítette – későbbi interpretációjával ellentétesen –, hogy a miniszterelnök a február 10-ei levelében „foglalt megbízás” alapján hármójuknak „kifejezetten politikai jellegű kérdések felett” kell dönteniük.48 A vázolt aggodalmakkal szemben, március 19-e után Wettstein – immár éles helyzetben – mégis csak együttműködőnek bizonyult. A Sztójay-kormányt ő is jogszerűtlennek és külső levélpiszkozatai 64–66. lap.; Joó A.: Gstaad i. m. 4. dok. 694–697., vö. Uo. 676–677. A reverzálisra lásd uo. 2/a., és 2/b. dok. 686–692. valamint a Wettstein által javasolt változatot: 3. dok. 692–694. 46 Joó A.: Gstaad i. m. 10. dok. 709., 11. dok. 712., 1. dok., I. sz. (Memorandum) 679. Vö. még Radvánszky szóbeli közléseinek rögzített változatával, 1944. márc. 15. MNL OL P 2066 2. doboz 28. dosszié 72–73. lapon. 47 Kállay Miklós Bakách-Bessenyey Györgyhöz, 1944. márc. 12. MNL OL P 2066 2. doboz 28. dosszié 61–63. lap. 48 Bakách-Bessenyey György Kállay Miklóshoz, dátum nélkül (1944. márc. 16.?) MNL OL P 2066 2. doboz 28. dosszié 66. lap.
