Századok – 2020
2020 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Bartha Ákos: A kisegítő honvéd karhatalom és az ellenállás Budapesten, 1944–1945
A KISEGÍTő HONVÉD KARHATALOM ÉS AZ ELLENÁLLÁS BUDAPESTEN, 1944–1945 284 tartalmazott kisebb változtatásokat, vagyis a legtöbb esetben csupán átnevezés történt („kisegítő honvéd karhatalomra”). 14 A KISKA alakulatok tagjai – a „kisegítő karhatalmi alakulatokhoz” hasonlóan – általában polgári ruhában teljesítettek szolgálatot, ám velük ellentétben a csendőrökre emlékeztető kakastollas katonasapkát és – a visszaemlékezésekben sok gondot okozó, bár nem árpád sávos, hanem nemzeti színű15 – karszalagot visel tek, akárcsak a nyilasok. A KISKA parancsnoksága a Hadik lakatanyában székelt Barczaujfalusy Egon nyugalmazott vezérőrnagy vezetésével,16 akinek helyettese ként Ujlaky Jenő ezredes, a fővárosi levente parancsnok ténykedett. A KISKA országos szervezet volt, de „legtökéletesebben” Budapesten épült ki. Mint Gazsi József kandidátusi értekezésében hangsúlyozta, a kisegítő honvéd karhatalom általánosságban nem tekinthető ellenálló szervezetnek, mivel egyes alakulatokat a nyilasok befolyásoltak, míg mások passzívak maradtak.17 Ennek ellenére szá mos egység élén olyan német- és nyilasellenes személyek voltak, akik kapcsolatban álltak a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága (MNFFB) 1944. november 22–23-án lebukott vezérkarával. Úgy is fogalmazhatunk, a MNFFB lefejezése után a KISKA volt a legpotensebb, fegyverrel rendelkező ellenálló erő a fővárosban, jóllehet – mint látni fogjuk – a legalitás fenntartása sajátos játékszabályokra kényszerítette őket. Tevékenységük komolyságát jelzi, hogy a Nemzeti 14 Uo. 244. 15 Ráadásul az egyenruhás, „fedett” embermentést gyakran a nyilasok stílusában hajtották végre a kiskások. Vö. Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (a továbbiakban: ÁBTL) 3.1.9. V-65804 – Bódi Béla. Ezeket a jelenségeket nem volt nehéz rosszhiszeműen interpretálni. Vö. például Uj Szó, 1946. április 18. 2. A magyar ellenállást övező szövevényt jól érzékelteti a KISKA alakulatok összekötőjének, Bódi Bélának az esete, aki korábban „rongyos gárdista” és „turáni vadász” volt, jóllehet 1938-ban az SZDP sorait erősítette. Bódi 1945 után a dél-budai Népgondozó Hivatal vezetőjeként szapulta a kitelepített németek földjével üzérkedő huszonöt fős „álpartizán” csoportot, például az 1944 végén a XIV/2 KISKA szakaszvezetőjeként ténykedő Csutor József rendőrkapitányt. Demokrácia, 1946. április 7. 1–2. Egy, a cikk megjelenése után két nappal írt ügynökjelentés mégis arról tudósít, hogy éppen a „reakciós” Bódi játszik „teljhatalmú urat” hivatalában, és szítja a telepesek és a „svábok” közti feszültséget. Jelentés, 1946. ápr. 9. ÁBTL 3.1.9. V-65804 – Bódi Béla. Bódit utóbb le is tartóztatták; ő lett az 1948-as rongyos gárdista per egyik kulcsszereplője – előbb feljelentőként, majd vádlottként. A nehezen érthető fordulatok hátterében az állambiztonság machinációi állnak. Bódit ugyanis beszervezték. Ügynökként „kiemelkedő munkát végzett többek között a rongyos-gárdisták feldolgozásában, melyben halálos ítélet is született. [...] Munkája elismeréseképpen több esetben részesült pénzjutalomban.” Bódi a hetvenes évek elején megkapta a Partizán Emlékérmet is. Határozat. 1973. márc. 7. ÁBTL 3.1.9. V-65804 Bódi Béla. Ekkoriban már a „Bódi-csoportról” is olvashattak az ellenállás iránt érdeklődök. Ország-Világ 14. (1970) 9. sz. 4–5. és 10. sz. 4–5. 16 Esti Ujság, 1942. október 9. 5. 17 Gazsi 17 „markánsan” ellenálló egységet regisztrált. Gazsi József: Antifasiszta ellenállás Budapesten 1941–1944. Kandidátusi értekezés. Magyar Tudományos Akadémia Kézirattár, D/14.302. (a továbbiakban: Gazsi kandidátusi, MTA Kt D/14.302.) 432–437. Számos nem ellenálló KISKA egységről olvashatunk az alábbi vaskos dokumentumkötetben: Hingyi László: Budapest ostroma 1944–45. For rások Budapest ostromának történetéből. Bp. 2018.
