Századok – 2020
2020 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Erdődy Gábor: Az 1830-as forradalom utáni belgiumi helyzet a Pesti Hirlap tükrében (1841–1848)
ERDőDY GÁBOR 265 Egy 1846. április 7-ei közlemény a kormányválság elhúzódásának okait taglalta, majd utalt arra, hogy Rogier-nek a mérsékelt szabadelvűek és a progresszív liberálisok koncentrációjával kísérletező s a konzervatív többségű kamara erőteljes megrendszabályozását tervező, ám az uralkodó tetszésével nem találkozó próbálkozása kudarcot vallott, valamint hogy egy újabb vegyes minisztérium felállítására irányuló kezdeményezés zátonyra futott.80 A krízis mielőbbi lezárásán fáradozó I. Lipót a korábban hosszú időn át sikeresen kormányzó Barthélemy de Theux újbóli felkérésében kereste a megoldást. Az 1846. március 31-én hivatalba lépő kormány homogén katolikus kabinetként jött létre, melynek erős emberét a közvélemény az intranzigens katolikus Jules Malou ban ismerte meg. A minisztérium összetételének és meghirdetett politikájának megítélése katolikus körökben sem talált osztatlan elismerésre. A demokratikus katolicizmus számos képviselője – például Pierre de Decker – kifejezetten bírálta a szerintük több vonatkozásában anakronisztikus jegyeket is felmutató klerikális törekvések kormányzati felerősödését, és elutasító álláspontját demonstrálva el sem ment az új kabinet beiktatására.81 A Pesti Hirlap április 12-én adott hírt a tisztán katolikus pártiakból álló, de Theux vezette kormány megalakulásáról és ismertette annak összetételét. Három héttel később beszámolt a kormányprogramot meghirdető miniszterelnöki beszédről, amelyből ezt tartotta fontosnak kiemelni: „Conservatív haladó fog lenni, mondá, és szintúgy tiszteli a korona, mint a kamara jogait.” 82 A homogén katolikus kormány színre lépése mozgósította a liberálisok táborát és döntő impulzust adott pártalapítási törekvéseik felgyorsításához. 1846. június 14-én a brüsszeli L’Alliance libéral kezdeményezésére pártalapító kongresszust tartottak a különböző liberális irányzatok képviselőinek részvételével. A 384 küldött által elfogadott, hat pontból álló cselekvési program szekularizációs reformokat hirdetett meg az alkotmány védelmében, a világi hatalom függetlenségének helyreállítását az egyházzal szemben, az oktatási rendszer átfogó laicizálását, új választójogi törvényt minimális cenzus mellett, és kilátásba helyezte az 1842-ben megalkotott törvények visszavonását. Döntés született továbbá permanensen működő, országos hálózattal rendelkező egyesület/párt kiépítéséről, melynek első elnökéül Eugène Defacqz-ot választották meg, aki politikai ars poeticáját meghirdetve bejelentette: „az alkotmány, csakis az alkotmány, az egész alkotmány”. Az új generáció színre lépése mellett a liberális zászlóbontás egyik sajátos kísérőjelenségének bizonyult ugyanakkor az alkotmányozó atyák nagy generációjának szinte teljes távol 80 Belgium. Pesti Hirlap, 1846. április 7. 238. 81 Mishaegen, G.: Le Parti Catholique Belge de 1830 á 1884 i. m. 85.; Jules Garsou: Les relations exterieures de la Belgique (1839–1914). Bruxelles 1946. 9.; Simon, A.: Le Parti Catholique Belge 1850–1945 i. m. 76.; Bitsch, M – T.: Histoire de la Belgique i. m. 126. 82 Belgium. Pesti Hirlap, 1846. április 12. 250.; Belgium. Pesti Hirlap, 1846. március 3. 303.
