Századok – 2020
2020 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Erdődy Gábor: Az 1830-as forradalom utáni belgiumi helyzet a Pesti Hirlap tükrében (1841–1848)
AZ 1830-AS FORRADALOM UTÁNI BELGIUMI HELYZET A PESTI HIRLAP TÜKRÉBEN 262 Az országszerte élénk érdeklődés mellett lebonyolított választásokról megemlékező Pesti Hirlap június 27-ei elemzése a történelmi előzményekre visszautalva rekonstruálta az unionizmus válságához vezető út összetevőit. Emlékeztetett arra, hogy „a hollandi kormány a belgiumi papi és szabadelvű pártok egyesülete folytán bukott meg. Azóta az egyesület felbomlott, s a két párt egymással méri erejét. A papi pártot főleg a nép alsó osztálya, s a nagyobb nemesség alkotják. E két párt egymással küzdvén, valódi szabadelvű ministerium nem jöhetett létre. A mostani Nothomb-ministerium a két párt között áll, nem kevéssé hajolva a papi párthoz, vagy mikép ez magát nem a leghelyesebben nevezi, a catholicusokhoz. Nothomb ugyan szabadelvű volt, de a viszonyok hatalmánál fogva, lassanként a papi párt szövetségese lett a kormány. A szabadelvű párt tehát ellenzék is lőn, s nagy elszántsággal látott a választáshoz. De a papi párt sem maradt tétlen [...] A mecheleni érsek minden egyházban kitétetni rendelte a szentséget, közimádkozást hirdetett, s megmondta azok neveit, kiket elválasztva szeretne látni. Atnwerp és Brüsselben már a választások megtörténtek, és csupa ellenzéki tagok lőnek megválasztva. Legújabb hír szerint a ministerium beadá a királynak lemondását.” 69 Figyelemre méltó, hogy a belga liberális érveléssel azonosuló elemzés megfogalmazója fenntartások nélkül átvette Sterckx bíboros személyének és politikájának bírálatát. Holott a liberális-katolikus unionizmus megteremtésében és működtetésében kulcsszerepet betöltő mecheleni érsek mindvégig megkülönböztetett jelentőséget tulajdonított az együttműködés fenntartásában nélkülözhetetlen egyensúly, a rivalizáló felek közötti párbeszéd megőrzésének. Az egyház és a politika kérdésében állást foglalva híveit valóban aktív választási részvételre buzdította a közjó érdekében, de egyben nyomatékosan felhívta a plébánosok figyelmét a hivatásuk gyakorlásában elkötelezett, de körültekintő és felelős eljárás normáinak betartására, s a közvetett eltiltást alkalmazva utasította őket arra, hogy a szószéken politikai témával ne foglalkozzanak. 70 1845. augusztus 12-én a Pesti Hirlap az elhúzódó kormányválság lezárulá sáról tudósított, ismertetve az új kabinet személyi összetételét. Megállapította, hogy „coalitio ministerium” jött létre, amelyben a liberális irányzatot Van de Weyer és d’Hoffschmidt belügyi, illetve közmunkaügyi miniszterek, a katolikus tábort Dechamps és Malou, külügyi, illetve pénzügyi miniszterek jelenítik meg. Megjegyezte, hogy a távozásában is nagy tisztelettel illetett Nothomb a berlini Stuttgart 1967. 21.; Cordewiener, A.: Organisations politiques et milieux de presse en regime centisi taire i. m. 237., 277. 69 Belgium. Pesti Hirlap,1845. június 27. 423., Belgium. Pesti Hirlap, július 4. 12. 70 Mishaegen, G.: Le Parti Catholique Belge de 1830 á 1884 i. m. 60., 100.; Handbuch der Kirchengeschichte i. m. 361.; Simon, A.: Le Parti Catholique 1850–1945 i. m. 48.
