Századok – 2020
2020 / 1. szám - A TÁRSADALMI MOBILITÁS KÉRDÉSEI MAGYARORSZÁGON - Borbély Zoltán: Nemesi stratégiák és társadalmi mobilitás Felső-Magyarországon a 17. század első felében
25 SZÁZADOK . () . SZÁM Borbély Zoltán NEMESI STRATÉGIÁK ÉS TÁRSADALMI MOBILITÁS FELSŐMAGYARORSZÁGON A 17. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN* A 16–17. századi magyar főnemességgel kapcsolatos társadalomtörténeti kutatások alapvetően két, egymásra épülő szempontból értek el jelentős eredményeket az elmúlt évtizedekben. Sikerült körülhatárolni magának az arisztokráciának mint önálló társadalmi csoportnak a kereteit – amely az örökös főrendiség intézményének szentesítéséig, vagyis 1608-ig, egy hosszú folyamat eredményeként jött létre –, és a teljességre törekedve meghatározni a főnemességet alkotó személyek és családok körét. Ezekre az adatokra támaszkodva pedig lehetőség nyílt a csoport egészére jellemző tulajdonságok meghatározására, amelynek segítségével már a társadalmi struktúra és az egyéni cselekvés összefüggéseire, valamint a mobilitás tényezőire vonatkozó következtetéseket is le lehet vonni. A magyar főnemesség egészét érintő alapvető szociológiai tendenciákat Péter Katalin már az 1980-as években meghatározta. A barokk korszak társadalmát vizsgáló tanulmányából kiderül, hogy az arisztokráciát alkotó félszáz család száma az 1458–1646 közötti időszakban csekély változást mutat, ennek ellenére új famíliák bekerülése szinte állandó jelenség volt. Vagyis a változatlan létszámú arisztokráciába a kihalt családok helyére folyamatosan újak kerültek be. Az I. Ferdinánd által kinevezett országos és udvari méltóságokból álló csoport társadalmi hátterének elemzése révén azonban Péter Katalin arra a következtetésre jutott, hogy a mobilitás eszközei mit sem változtak a Fügedi Erik által leírt 15. századi lehetőségekhez képest. Az egykori főurak közeli rokonai és legjelentősebb familiárisai foglalták el a kihalt családok helyét. Ezek a famíliák tehát csak genealógiai értelemben haltak ki, a nevükben elenyészett családok társadalmi presztízsét és vagyonuk jelentős részét a beházasodott rokon vagy egykori familiáris vitte tovább. 1 A 16. századtól azonban fontos újdonság, hogy a Habsburg uralkodók örökletes főnemesi címeket kezdtek adományozni azoknak a különös érdemeket szerzett személyeknek és a diplomában meghatározott családtagjaiknak, akik a * A tanulmány az EFOP-3.6.1-16-2016-00001 Kutatási kapacitások és szolgáltatások komplex fejlesztése az Eszterházy Károly Egyetemen című pályázat támogatásával készült. 1 Péter Katalin: A barokk korszak magyar társadalma. In: A magyarországi barokk kezdetei. Szerk. Sárkány Mihály. (A Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának Közleményei 31.) Bp. 1979. 259–271.; Fügedi Erik: A 15. századi magyar arisztokrácia mobilitása. (Történeti statisztikai kötetek) Bp. 1970.
